Mumbai II.

       A Viktória pályaudvarnál megálltunk. Az 1878-tól tíz éven keresztül épült monstrum hatalmas és ronda. Ebbe aztán beleadtak apait, anyait, hogy elég grandiózus legyen a nagy angol gyarmatbirodalomnak. Ha nem lenne olyan sok piszkos, koszos ház a környéken, még ennyire sem tetszene. Most sem tetszik, de a lerobbant környezetén túlmutat. Megmutatja, hogy volt itt egy, ha nem is jobb, de látszólag rendezettebb világ.

       Délfelé jár az idő. Ebben az időpontban különösen sokan vannak a pályaudvaron. Az 1890-es évektől Mumbaiban egy ötezer embert foglalkoztató vállalkozás, az üzemi étkeztetés furcsa formája honosodott meg. "Házi kaját a dolgozóknak" lehetne a szlogen, mert hogy házi, sőt saját házi a koszt. A családok otthon megfőzik az ételt, és ezek az emberek eljuttatják a bárhol dolgozó férjnek vagy családtagnak. Az ételhordókat vonattal viszik a legközelebbi megállóig. Onnan legtöbbször biciklivel a címzetthez, majd az üres edényeket vissza. Hogy mikor ér oda? Időben. Hatmillió tételből egy, ha elvész. Nagyon jól szervezik.

       Még az angolok alatt kezdődött. Mumbaiba a legkülönfélébb népcsoportok tagjai jöttek dolgozni, a legkülönbözőbb konyhai íz világgal. Az volt a természetes, hogy mindenki az otthon főzött, sajátos ízű ételét eszi. Ezért nem kezdtek el kantinokat építeni. Úgysem lett volna vevő az egyenebédjükre. A megoldás a "dabbawallák" azaz az ételt szállítók szolgáltatása lett. A saját konyhától anyuka, vagy a nej főztjét eljuttatni a munkahelyekre és vissza. Dabba jelenti az edényt. Annyira megbízhatóak, hogy bármely világcég büszke lehetne az eredményre. És ha hozzátesszük, hogy tanulatlan, analfabéta emberek produkálnak ekkora szervezettséget minimális hibaszázalékkal, akkor elgondolkodhatnak a világcégek személyzetesei, vajon az ő munkájuk milyen eredményes, vagy hogy kiket kell szervezői feladatokkal megbízni. Ráadásul a szolgáltatás nagyon olcsó. Egy egész hónapi ebédszállítás mindössze öt dollár.

       Mumbai egyik jelképéhez, az India Kapuhoz mentünk. A huszonhat méter magas bazalt indo-szaracén stílusú kaput V. György király és Mária királynő 1911. évi látogatásának emlékére építették, a tengertől "visszaszerzett" területen. A négytornyú kapun láthatók még a 16. századi gujarati muszlim elemek. Nosztalgiázva tolongtunk előtte mi is. Nyolc éve mindennap ezt láttuk, a vele szemben lévő Taj Hotelből, ami a mai napig a legelegánsabb szálloda Mumbaiban.