Részletek


Goa

       Goa államról röviden: az Indiához tartozó kilencven kilométeres partszakasz az indiai kontinenstől leginkább különböző darab. A konkani nyelvet beszélő népek nagyon vegyes származásúak. A történelem folyamán letelepedett, a terület vonzó fekvése miatt erre járt népek kavalkádjából alakult ki az itt élő népesség. Indoárják, arabok, dravidák, a valaha Perzsiából jött fehér hunok, örmények, kasmíriak együttéléséből a történelem "keverte ki" az ittenieket. Sokan, főleg kereskedők jöttek. Nem véletlenül. A Malabar partvidék az indiai kontinens fűszerközpontja és az arab kereskedelmi útvonal fontos állomása volt.

       Aztán megérkeztek a portugálok 1510-ben. Egész kis terület elfoglalásával kezdték, amit nagy harcok árán szereztek meg. De ezen a kis részen is óriási kereskedelmi hatalmat építettek ki. Innen indultak és keletről ide érkeztek a hajók. Drága selymeket, gyöngyöt, fűszert, porcelánt szállítottak a gazdag európai udvaroknak. Goa kikötője vetekedett Lisszabon kikötőjének a forgalmával.

       Aztán jött a "butítás", amire már nem lehet olyan büszke a "művelt" Európa. Elkezdődött az átnevelés, a lélek "turbósítása". Megjelent a színen a lélekkereskedő Xavéri Szent Ferenc, a spanyol nemesként született párizsi egyetemi tanár. Nem a tudást hozta, hanem az imakönyvet és a keresztet, mint apostoli nuncius. Tény, hogy a spanyol és portugál király a papság nyomására küldte szét szent embereit a távoli gyarmatokra, mert csak katolikusok élhetnek azon a földön, amit már elloptak az ott élőktől, finomabban: meghódítottak. Sok föld volt akkoriban portugálok és spanyolok kezén. Talán az egész inkvizíció nem lett volna, ha nem az Ibériai-félsziget hajósai jutnak el távoli országokba, akik éppen a vallási bigottság idejét élték? A legkegyetlenebb inkvizíció 1550 körül indult és Goában különösen sokáig, 1812-ig tartott.

       Négyszázötven évig uralták a portugálok ezt a földdarabot és a legkésőbb távozó gyarmatosítóként mentek el Indiából, 1961 végén. Fő tevékenységük a gazdagodás volt. Mellékfoglalkozásuk: a nem katolikus vallásúak irtása, a maradék megkeresztelése, a hit betartásának szigorú felügyelete. És jól elvoltak a gazdagságot biztosító kereskedelemmel. Hajóik mindent vittek az óhazába, de mindig hoztak is. Így terjedtek el a portugál termékek az indiai államban. Ami maradt, azt ma a kíváncsi turistáknak mutogatják.

       A külföldi turisták legnagyobb része a tengerpart és újabban a vízi sportok miatt keresi fel a kellemes, mindig nagyon meleg környéket. Tíz éve itt is divatba jött az ejtőernyős vitorlázás, ami vagy a strandon a homokban, vagy a motorcsónakon landoló változatban űzhető. Nagy a kínálat. Még le sem érsz a strandra, már futnak eléd. Érdeklődnek, akarsz-e, most azonnal is lehet, olcsó, neked meg pláne, és csak ma főleg. Még a sánta nyolcvan évest is meginvitálják egy kis vízi száguldásra. Végül is mit lehet tudni. Ha már ide el tudott jönni, akár ki is próbálhatja a repülést, vagy a másik nagy üzletet, a jet-ski-t.

       Goa a strandolásnál jóval több. Ha portugál emlékeket akar a turista, felkeresi Margao, Panjim és Mapusa városokat.

<< Vissza