Bangalore

       Igaza lett az előző napi sofőrünknek. A városban a közlekedés lehetetlen. Az iszonyú forgalom, a gépkocsi folyamok órákig egyhelyben állásra kényszerítik a közlekedni vágyókat. Mindehhez dudaszó, tülkölés a legkülönbözőbb frekvenciákon és a kipufogógázoktól büdösre rondított levegő társul. Az emberben egyre nő a feszültség, a tehetetlen dühét nem tudja hol leereszteni. Ez az elképzelhetetlen katyvasz egyáltalán nem zavarja az állatokat. Tehenek, kutyák, néhol egy szamár vesznek részt a forgalomban. Legtöbbször csak úgy ott vannak, lődörögnek, vagy elállják az utat. Ha nem Indiában lennénk, megkérdezném: hogyan kerülnek ezek egy ilyen modern város utcáira? Itt viszont azt nem értik, hogy mit akarsz ezzel kérdezni. Már miért ne lenne épp az úton az állat? Ott van, ahol akar, isteni teremtmény.

       A domb tetején álló híres Bika-templomot, az első megállónkat másfél óra alatt értük el. A Bull Temple, a legrégibb templom a városban. Kempegowda, a város alapítója építtette. A bika óriási, négy és félszer hat méteres, feketére bemázolt monolit. E köré épült a templom. A bikát minden nap felvirágozzák, ünnepekkor szagos vagy sáfrányos vízzel lemossák.

       Története tipikus indiai mese. A faluban élt egy vad bika, amely mindent felöklelt amerre járt, óriási károkat okozott. Felfalt, tönkretett mindent, amihez csak hozzáfért. Az itt lakó népek tehetetlenek voltak vele szemben, és addig-addig imádkoztak Sivához, mígnem Siva kővé változtatta a bikát itt a domb tetején, hogy mindenkinek szem előtt legyen. Gondolom, a történet eszmei mondanivalója egyszerű: kővé válik, aki nem bír magával. A templom érdekessége, hogy önállóan a bikáé. A bika, Siva isten szállító állata, mindig a Siva templomok előtt áll, mondhatni készenlétben. Jelzi, hogy a templom a főnöké. Itt önálló saját temploma van. Egész India legnagyobb bikaszobra ez, köré építve a templom.

       Benn a templomban, készenlétben álltak a papok. Úgy tűnt, minden turistát idehoznak. Amolyan turista templom lett, turista pappal. Aki bár egyedül voltunk, azonnal megjelent. Csengetett, füstölt, adakozott valami sárga löttyöt. Nem volt gusztusom az iváshoz, mondhatnám nem voltam éppen szomjas. Sürgősen fotóznom kellett, így kimaradhattam a kóstolóból. Kifele menet megkaptam kis virágfüzéremet, és várt a kinyújtott tenyér. Tudtam, hogy bár nem kaptam semmit, pénz jár abba a tenyérbe. Azért tartják az orrod elé. Ilyenkor mindig magam mögé mutatok, akárcsak otthon a piacon szoktam, ha a kiválogatott zöldség vagy gyümölcs árát kérik. Én kiválogatom, amire gusztusom van, és szépen megindulok tovább. Felháborodik néhány eladó, mert azt hiszi, meglépek az áruval. Ilyenkor mosolyogva hátra mutatok a mögöttem jövő férjemre, hogy az úr fizet. Itt is a párom rakott kétszer a tenyérbe, testbeszéddel mutogatva, hogy az első az előtte elvonuló hölgy után jár. Ez volt a nap fő mutogatni valója. A Bika-templom, a kinyújtott tenyérrel. A Bika-templom szomszédja egy Visnu templom, oda nem mentünk be.