Ahmedabad

       Miután kimecseteztük magunkat, a másik nagy vallás, a hindu, de "egy kicsit másképp hindu" templomába mentünk. Megvallom őszintén, nem nagyon értettem ezt az eltérő hindu vallást. Bhagwan Swaminarayan által a 19. században alapított hindu szekta első templomát itt építette fel Ahmedabadban. Szerettünk volna többet is megtudni, hogy mennyiben és miben más ez a templom, illetve a hívők itt másban hisznek-e, de kérdésünkre az idegenvezetőnk harmadszor is csak annyit mond, hogy ez más.

       Rendben, inkább lássuk a templomot. Ide bárkit, vallási hovatartozás nélkül beengednek imádkozni. Hatalmas, színes udvar közepén áll a gyönyörűen faragott soktornyú templom. Körülötte az emeletes házakban zarándokok és a papok részére fenntartott lakrészeket alakítottak ki. Gyakran tartanak különböző konferenciát, összejövetelt. Vagy csak szeretnek itt lenni, gondoltam én, ha már ilyen kellemes kis lakásaik vannak. Az udvarban a templomon kívül szépen megmunkált színes, agrai márványoszlopok meredeznek az ég felé. A templom egyik lépcsőfeljáratánál különválasztanak bennünket. Nőknek itt megállj-t parancsol a kerítés, csak a férfiak mehetnek tovább. A lányunk összeismerkedett egy fiatal hölggyel, akivel belóghattunk a férfiak részére fenntartott részbe. Ennyit a szigorú szabályokról. Szó szerint nyomott bennünket hátulról egy kármentővel elválasztott ajtó elé.
- Készítse a fotómasináját - utasított a hölgy. Éppen az én kisfiamat mérik ott egy hatalmas kofamérlegen a szentélyben. Kiderült, hogy a fiúkat születés után idehozza a büszke apa. Modern dolog, hogy az anya velük jöhetett. És milyen büszke volt!

       A szentélyben egy nagy zöldséges mérlegen mérték a csecsemőt. Az apa a gyerek súlyával azonos kiló cukrot adományoz a templomnak, azaz az isteneknek az édes ajándékért, a fiú gyerekért. A lányt nem hozzák ide. Az nem édes ajándék, az csak van. Adta valamelyik isten. Végül is, ez amolyan igazi hindu dolog. A fiú az értékes. Legalább annyit ér kilóban, mint az ugyanannyi súlyú cukor. A lányért nem hálásak. Ha majd egy lány megszerzi magának ezt a gyermeket ifjú korában, nemcsak a cukor árát kapja vissza a fiús papa a lány szüleitől. A kötelező hozományban, a dowryban, a nevelés költségei és szerintem egész addigi életében elfogyasztott cukor ára is benne van.

       Aranyos volt a gyerek, nem visított, inkább mosolygott, tetszett neki a dolog. Persze ha visít, kibillen a mérleg nyelve. A kedves papa nagyvonalú volt, a kis lurkót pléddel együtt helyezte a mérleg serpenyőjébe, így annak a súlyára is számíthatott a templom. Ráadásul a mérleg serpenyője a cukor résznél jóval lejjebb állt meg, mint a kis kölöknél a másik serpenyő. Vagy gáláns volt a papa, hogy többet adott a gyermek súlyánál, vagy szeretné, ha az ő fiának a súlyát magasabb számmal jelenítené meg az adminisztráció a templomi nagykönyvben. Hogy az utókor is bizonyíthatóan igazolja, volt mire büszkének lenni. Ha másra nem, hát a gyerek születési súlyára, gonoszkodott bennem már megint a kis ördög.

       Azért a nő is fontos a hinduknál. Vannak dolgok, amit a férfi egyedül nem tud, vagy mondjuk, nem szeret csinálni. Adjunk tehát tiszteletet a nőneműeknek is. Itt például egy másik udvarra lehetett átmenni egy szépen faragott és színesre festett kapun a nők templomába. A nő választhat. Vagy bemegy a nagytemplomba a korlátig és megáll a férfiak mögött, vagy átsétál ide a nők templomába, ahol nincs semmilyen korlát. Középen egy Ganésa istenszobor trónol a rács mögött egy kis szentélyben, az udvaron meg három hatalmas fotel. Mellette Ganésa kedvenc fája és egy edényben a nálunk csak horogkeresztként ismert szvasztika. Itt az eredeti hindu vallástól eltérően nők is lehetnek papok. Vörös vagy inkább bordó szárit viselnek arany szegéllyel. Nem elég, hogy "csak" nők, ráadásul brahminnak sem kell lenniük. Na ettől másmilyen hindu ez a hindu templom.