Belize

       Gyönyörű a vidék. Nem az igazi esőerdő, mert ott nagyobbak a fák. Ez itt a "másodlagos esőerdő", magyarázza a vezetőnk. Egybekapaszkodott, egymással szimbiózisban élő növények sűrűn növik be a vidéket. Nagyon szépek a vadorchideák, szintén társakba kapaszkodva élnek együtt a fákon. Az egész környéknek varázslatos hangulata van.

       Viszonylag jókor érkeztünk, elég korán ahhoz, hogy a nagy buszok még ne érjenek ide. Sokféle zöld, a piramisok gyönyörűen le-, a terület ki van takarítva. Ez az egyik olyan maja romváros, amelyet már majdnem teljes egészében feltártak. Az ősi városban valószínűleg a magasabb rendfokozatú papok lakhattak, itt találták az egyik nyolcszor ötvenkét évenként az előzőre ráépített piramisban a legtöbb jade kincset. A jade nagyon fontos volt a majáknak, jelképezte az esőt és az abból származó kukoricát, az alapélelmiszerüket. A legnagyobb jade darab egy fej, valószínűleg egy királyt ábrázol a benyomott fejével. Akkoriban az volt a szépségideál.

       A maják nem éltek egységes országban, birodalomban. Városállamaik voltak, mindegyik élén egy uralkodóval, egészen pontosan papkirállyal. Kapcsolatban álltak egymással, városaikat azonos elvek szerint építették. A városok közepén, a szent épületekben bonyolították a vallási rítusokat. Ezt a központi teret fogta közre a négy oldalon megépített piramis. Ebből csak egyik volt az uralkodó épülete, a másik három templomot a fő isteneiknek, a Napistennek, az Esőistennek és a Termékenység istenének építették. Az uralkodó család a piramisuk kis kamrácskáiban lakott. Bizarr volt elnézni a méreteket, a hatalmas piramis és a cseppnyi hálókamrák ellentétét. A "szobák" a kőággyal inkább börtöncellákra hasonlítottak. Az igaz, hogy a maják alacsony termetűek voltak, de ez nem vonatkozott a papokra és az uralkodókra. Ők mást ettek, magasabbra is nőttek, és könnyebben szaladgáltak a nagy melegben a mai magasra nőtt turistáknak nehezen megmászható óriáslépcsőkön.

       A tér mögött a különböző szolgáltatások épületei helyezkedtek el, és a játéktér. A piramisok előtt az úgynevezett sztélék, kőoszlopok mesélnek a maják életéről. Ezekről lehet megtudni, hogy az adott uralkodó idejében mi történt a birodalomban. Aki ismeri az írásukat, annak mindent elárul. A történelem van odaírva a sztélékre.

       Sokat nem tudni a maja kultúra keletkezéséről, hiába derítenek egyre több dologra fényt a mai kutatók. A klasszikus koruk, a nagy építkezéseik időszámításunk I. évszázadában lehettek. Ekkor épültek a legnagyobb paloták, templompiramisok. A városállamok szövetségben voltak egymással, a papok és a nemesek uralkodtak a föld és kézművesek felett. Ezek a romvárosok, mint vallási központok működtek. Körülöttük helyezkedtek el a törzsek, az egyszerű emberek kunyhói. Valószínű, hogy felégették a földeket a kukorica betakarítása után (égetéses földművelés), így mindig odébb kellett menniük újabb földeket keresni. A kezdetleges technika ellenére kultúrájuk, a matematikai, csillagászati tudásuk hatalmas volt. A mai napig legpontosabb naptár is a majákhoz kötődik. Csak remélni tudom, hogy nem mindenben pontos. Például a nap halálát jósoló 2012 decembere nem "jön be", amit a naptárszámításukból egyenesen levezetnek a papjaik. Talán egyéb dolog is kell a világ végéhez. Sokkal többet tudhatna a ma embere a maja kultúráról és művészetről, ha nem pusztították volna el a hódító spanyolok a képírásos kódexeiket. Mindössze három kódex példány maradt, mind Európában van, Madridban, Drezdában és Párizsban.