Részletek


Jordánia

Idegenvezetőnk, Vahib egyúttal a sofőr is, régi motoros a szakmában. Nagyon hamar ránk érzett, közvetlen, kulturált jó negyvenes, széles látókörű, Franciaországban végzett archeológus és alkalmi idegenvezető. Később rájöttünk, hogy mellesleg ismeri a fél ország, sőt, szereti, mint annak több helyen bizonyságát adták.
Tovább >>

Egyiptom

Ahogyan egyébként az egyiptomi fegyveres erő kinéz, beleértve a turistarendőrséget, az felér egy függelemsértéssel. Posztó egyenruhájukon, különösen a feketén, az elmúlt évek összes ebéd- és vacsora menüsora ott hagyta bélyegét, az utolsó vasalás még a gyárban történt, szóval a "tehén szájából rángatták ki" a legjobb jellemzése az állapotuknak.
Tovább >>


Izrael

Újabb kirándulásra indultunk észak felé, egészen a libanoni határig. A tengerparti országúton mindkét oldalon virágzó narancs- és citromligetek között utaztunk. Közben kísérőnk elmagyarázta, hogy milyen az izraeli öntözés. Az ország legnagyobb részén terméketlen és száraz a talaj, de kitaláltak egy olyan öntözőrendszert, amit mint know-how-t exportáltak sokfelé a világba. Csöveket fektetnek le a megöntözendő területen és csöpögtetéses módszerrel, kevés vízfelhasználással sikerül a sivatagokból zöldséges- és gyümölcsöskerteket varázsolni.
Tovább >>

Ciprus

Sok étterem között válogathattunk a tengerparton, de csak úgy az orrunkra hagyatkozva ültünk be egy nagyon családiasnak tűnő tavernába. Szinte természetes volt, hogy étlapot is találtunk az asztalon. De az még inkább illett a hely szelleméhez, hogy nem volt rá szükség.
Tovább >>


Görögország

Megérkeztünk Kalambakába. A kisváros a meteórai túrák kiindulópontja. Ott épült fel, ahol a Piniosz folyó kilép a zord, sőt egyenesen félelmetes Pindosz hegység szürke, összeszabdalt hegycsúcsaiból. Elvileg csak éjszakázás volt a program, de volt még időnk, és elmentünk megnézni egy "vegyes" templomot. Vegyesnek azért neveztem el, mert egy antik görög templom maradványait építették bele, de megtalálhatók benne a római oszlopok és feliratok is.
Tovább >>

Málta

Első alkalommal Máltára véletlenül, vagy ha úgy tetszik, menekülésképpen kerültünk. 1983-ban az akkori magyar állam csak háromévente engedte állampolgárait Nyugatra utazni. Évente a szocialista országokba mehettünk, ehhez külön piros útlevelet biztosítottak. Hát milyen színe lett volna egy szocialista útlevélnek?
Tovább >>


Szicília

Taormina nagyon gazdag történelme bővelkedett a gazdaváltásokban. 358-ban a görögök alapították, de előttük is laktak itt. A görögök és a karthágóiak ellen harcolt sokat. A város legjobb idejét a rómaiak alatt élte. Mivel a punokkal szemben a rómaiak oldalára állt, kedvezményeket kapott. Sőt i. e. 36-ban Octavianus, a későbbi császár kolóniává nevezte ki a területet. Ez volt a jólét időszaka.
Tovább >>

Nápoly

Sorrentóban megálltunk kávézni, majd egy kis sétát tettünk a városban. A kilátás igazán csodálatos. Nem véletlen, hogy annyi híresség lakja a kisvárost, nagy énekesük, Caruso is ide jött meghalni.
Positano a következő kisváros, gyönyörű. A parton mindenütt vártornyok, őrtornyok sorakoznak, furán övezik a vidéket. Ezekből a tornyokban az őrszemek azt lesték, hogy nem jönnek-e a szaracénok. Mert azok többször megtámadták őket, és elrabolták az asszonyaikat.
Tovább >>


Toszkána

Egy bűbájos kis középkori faluban álltunk meg először, a neve Montefioralle. Része a Greve nevű városnak, ami a fekete kakasos Chianti-vidék központja. A Greve folyó völgyében fekszik. Bűbájos a falucska, gyönyörű kilátással.
Greve éppen az évi rendes borfesztiválját tartotta a templom előtti hatalmas téren. A térre vonultak fel a különböző bortermelők, sátrakban mérték a bort. Az ember a kapunál megváltja a jegyét, kap egy poharat, és azzal végigkóstolhatja az eladásra kínált borokat.
Tovább >>

Marokkó

Casablancával csak átutazóban, futtában találkozik az ember. Legutoljára meglepően tiszta, zöld, virágos és rendezett volt. Látnivaló a városban nincs. A központi téren, a galambok szökőkútja szépen gondozott, virágzó park. Az európai városrész hatalmas forgalmú, európai épületeivel, boltjaival elüt a városfallal körülvett medinától, ahol a mai napig a lakosság kilencven százaléka él.
Főleg az esti órákban már messziről látszik az óriási nagymecset, amelyet II. Hasszán király tiszteletére a kilencvenes évek elején építettek, és ahová a technika minden vívmányát beépítették.
Tovább >>


Katalónia

Tarragonába ismét egy új fiút kaptunk kísérőnek és sofőrnek. Az utak remek állapotban vannak, szinte élvezet száguldozni rajtuk. Egy gyönyörű kisvárosba érkeztünk, és rögtön a római amfiteátrummal kezdtünk. Elvégre ez is a Mediterráneum, jár ide egy amfiteátrum is. A főleg állatokkal való küzdelemre, vagy kivégzésekre épített amfiteátrum közvetlenül az azúrkék tenger fölé épült.
Tovább >>

Kenya

A hangulat változatlan volt a szavannákon. Megcsapott az afrikai levegő, a virágokban pompázó fák, millió gnú, sok száz különböző gazella, itt-ott egy-egy oroszlán, topik, kisebb-nagyobb elefántcsorda illata. Mint régi ismerősök üdvözöltük őket. Pillanatok alatt feltűnt egyik kedvencünk, a gepárd, három tinédzser kölykével.
Tovább >>


Nyugat-Afrika

Ghána kikötőjében, Temában iszonyú zajt csapva óriási dobok és színes táncosok üdvözölték a hajót. A remek táncosok utánozták az állatok mozgását. Gyönyörű testű emberek, sehol egy dekányi súlytöbblet.
Jót vigyorogtam azon, ahogy az adminisztratív munkások feljöttek a hajóra. Azelőtt sokkal több hajó járt arrafelé, egy kis pénzkereseti forrást jelentve az ott élőknek. Az utóbbi időben a sok bizonytalanság miatt inkább lemondtak a hajóstársaságok Afrika megkerüléséről, főleg ebben az irányban.
Tovább >>

Dél-Afrika

Egyik délután tele kocsival, egy angol házaspárral és négy olasz fiatallal elindultunk szafarizni. Vagy a sok eső, vagy az aznap többször is forgalmas reptér volt az oka, de órákig mentünk, és csak a szokásos, tömegesen előforduló állatokat láttuk. Később valaki beszólt a mikrofonba, hogy egy fehér rinocérosz járkál a környéken.
Tovább >>