Nyugat-Afrika

       Ghána kikötőjében, Temában iszonyú zajt csapva óriási dobok és színes táncosok üdvözölték a hajót. A remek táncosok utánozták az állatok mozgását. Gyönyörű testű emberek, sehol egy dekányi súlytöbblet.

       Jót vigyorogtam azon, ahogy az adminisztratív munkások feljöttek a hajóra. Azelőtt sokkal több hajó járt arrafelé, egy kis pénzkereseti forrást jelentve az ott élőknek. Az utóbbi időben a sok bizonytalanság miatt inkább lemondtak a hajóstársaságok Afrika megkerüléséről, főleg ebben az irányban. Így az évi négy-öt alkalommal érkező turistahajók nagy becsben vannak. Iszonyú készülődés előzi meg a kikötést, mindenki mindenét kínálgatja a parton, a végén odaadják már akár tizedéért is az induló árnak, csak vigyék, mert sokára jön a következő hajó. Ugyanígy vannak ezzel a hivatalos közegek is, akik minden kikötésnél feljönnek a hajóra. Ők adnak engedélyt a kint-tartózkodásra. Néha vízumot is, és pénzt is váltanak természetesen. És ahogy csökkent a kikötő hajók száma, úgy nőtt a hajóra feljövő hivatalos közegeké, ha másért nem, hát azért, mert az élelmezési főnök etette, itatta őket. A hajó biztonsági emberei mindegyiküket leellenőrizte. Figyeltük, ahogy büszkén mutogatták a csiptetővel magukra aggatott műanyag táblácskába gyömöszölt, néha kézzel, jó vastag színes filccel írt vizitkártyáikat. Hosszú, tömött sorokban vonultak a helyi erők testületileg, hivatásuk teljes tudatában. Egy jól megtermett fekete asszonyság volt a kedvencem, aki tekintélyes testét passzírozta kissé szűk, a szükségesnél legalább két számmal kisebb kosztümjébe. Hóna alól egy papírtekercses nagydarab villanyszámológép kandikált ki, zsinórját a földön húzta maga után. Hogy ezzel a szupermodern technikával mi a csudát akart a hajón, nem tudtam kitalálni.

       Ghánában az ezredfordulóra rengeteg külföldi cég volt az országban. Ezt is az óriásplakát-erdőkből gondolom, amit szerintem takarásra használtak. Mármint a szemét eltakarására.

      A saját szemét mellett a kikötőben gyűlik a fejlett nyugati országok idecipelt szemete. Ledöbbenve vettük észre a kereskedelmi kikötőben, a hatalmas hajórakománynyi ócska háztartási gépeket. Kirámolásra vártak. Hónapokig hajókáznak a német, holland és belga hajók, hogy Tema óriási kikötőjében agyonhasznált autókat, ócska, használt hűtőszekrényeket pakoljanak le. A legtöbbjükön még ott szürkéllettek a porcicák meg az import pókok. Nem elég szerencsétleneknek a saját mocskuk, Európáé is oda vándorol. Lehet, hogy ezért még hálásnak is kell lenniük? A kevésbé rozzant, leselejtezett háztartási gépek a kelet-európai országokban landoltak. Ami már ott sem kell, ide jön.

       Mutogatni nincs mit. Az accrai Nemzeti Múzeum nem volt nagyobb egy jókora családi háznál, de a kamerákért és fényképezőgépekért külön fizettettek. A semmiért, mert érték talán egy kis családi háznyi lehetett benne. A valódi értékeket elcipelték az európai nagy múzeumokba. Ghánában a törmelékek maradtak. Accrában szomorú kép fogadott. Leszámítva a kormányzósági épületeket és a néhány hivatalt, bádogból és deszkából eszkábált nyomortelepnek tűnt a város. Valóban az volt, ami a város nevének a jelentése, igazi hangyaboly. A parttal párhuzamosan, az erődökön kívül a Könyvtár, a Parlament, a Legfelsőbb Bíróság és a Főposta jelezte, hogy egy fővárosban vagyunk.

      A luxus a Palm Beach szálloda bemutatása volt a tengerparton; éppen magasabb csillagfokozatúra alakítottak át. Kiraktak a tűző napra, és a jó magas páratartalomban végig nézették velünk egy egyetemistákból álló önkéntes színtársulat füvön előadott produkcióját. Ghánai királytörténet ékes ghánai nyelven. Nesze neked Afrika! A farmernadrág fölé felvett színes rongyokban, érthetetlen nyelven beszélő, a füvön színes ernyőkkel ugrabugráló fiatalok ellen egy idő után éppúgy védekezni kellett, mint a nap ellen. Utóbbi nem volt gond, jó szolgálatot tett a szatyromban lévő összecsukható ernyő. Megszökve a műélvezet elől, az óceánt bámultuk inkább egy hűvösebbnek tűnő strandernyő alól a homokon.

       Az Egyenlítő közelében fekvő városban az éghajlat teljesen száraz, szavannai. Ez azért fordulhat elő, mert itt már érződik a partszakasz közelében áramló hideg tengervíz, amely mérsékli a meleget.

      Ebéd után a kézműves piac volt soron az iszonyú sátorvárosban, majd a koporsógyár. Az útszéli porban lévő kis házacska emeletén és az udvaron kiállított, különböző formájú, extra koporsókat gyártó és festő "koporsóművészeti galéria" volt az elnevezés mögött. Nagy papucs, hatalmas fa repülőgép, ki miben akart pihenni a halála után. Nem jópofa, morbid volt inkább, és fizettettek a fotózásért. A padlásnyi kiállító terembe a létraszerű lépcsőn nyomuló, komoly idős emberek láttán nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek azon, hogy ez egy egynapos túra, ahol minden fontosat megmutatnak.