Kenya

       A hangulat változatlan volt a szavannákon. Megcsapott az afrikai levegő, a virágokban pompázó fák, millió gnú, sok száz különböző gazella, itt-ott egy-egy oroszlán, topik, kisebb-nagyobb elefántcsorda illata. Mint régi ismerősök üdvözöltük őket. Pillanatok alatt feltűnt egyik kedvencünk, a gepárd, három tinédzser kölykével. A zsiráf és a víziló is régi ismerős. Hiéna, sakál, bivaly egészíti ki a képet, hogy ne mondhassuk, hogy velük nem találkoztunk.

       Egyszer csak feltűnik egy leopárd. Mint már korábban megtanultuk, a leopárd nappal a fákon alszik, éjszaka jön csak le a földre vadászni. Ez meg itt a szavanna közepén, ahol semmi nem takarja, sétál. Egy csomó fotót készítünk. Még mindig sétál. Körbenéz, és vonul fenségesen. Nem is akarjuk elhinni, hogy ekkora szerencsénk van. Ez nem mindennapi látvány! Bizonyára éhes volt szegény. Pillanatokon belül egy csomó autó siet a területre, pedig a mi szegény fogatlan fiúnknak még rádiója sem volt a kocsiban. Ennyit romlott a színvonal nyolc év alatt.

       Még ki sem csodálkoztuk magunkat, látjuk, hogy az egyik bokros részen vagy tizenöt oroszlán alszik egy kupacban édesdeden. Egy öregebb van ébren, ő figyel, a többi egymásra dőlve húzza az oroszlánbőrt. Hogy ebben a melegben minek melegítik egymást, nem tudjuk megfejteni. Lehet, hogy így nagyobb biztonságban érzik magukat?

      A már majdnem kiszáradt tó vize nem látszott a zöld növényektől. Néha, mint egy álcázott katonai támadáskor a felderítők, kidugta a fejét néhány ott lakó víziló. Inkább iszaplovaknak lehetett volna hívni őket. Fejükre koszorúként rátekeredve a zöld hínár.

       Bölények hatalmas csordája. Az öcsém kedvencei. Én is nagyon szeretem a buta pofájukat, a középen kettéválasztott csontfrizurájukkal, ami a szarv maga. Olyanok a szavannán, mint a dzsigolók egy húszas évekbeli mulatóban nyitáskor.

      Elefántok férfi klubja. Óriási termetű, fekete állatok pusztították a környék fáit.

       Este boldogan meséltük a táborban, hogy a "big five"-ból (nagy öt) - elefánt, bivaly, víziló, oroszlán, orrszarvú - négyet már láttunk, csak az orrszarvú hiányzik. Megnyugtattak, hogy másnap biztosan azzal is találkozunk. Miután már több szafarin vettünk részt, nem értettük ezt a derűs optimizmust; az állatok ugyanis ott és akkor jelennek meg, ahol és amikor ők akarnak. Elvégre nem fellépésük van, ők ott élnek. A táborvezető hollandom külön megígérte, hogy biztosan látunk orrszarvút is.

      A hajnal külön élmény a szavannán. Pár csepp eső után a még derengő hajnalban felettünk átívelő szivárvány millió pasztell színnel burkolja be a tájat.

       Dzsipünk megállt, és Szaloniki, a vezetőnk megmerevedve bámult egy pontra. Meresztgettük mi is a szemünket, de semmi különös látnivaló nem volt, a kocsi jobb oldalán úgy harminc méterre néhány zebra legelészett. Sofőrünk, aki egyben a "vadkutatónk" is, balra mutatott, ahol a lassan kivilágosodó fűben egy oroszlán ült. A dzsip továbbra is csak áll. Nem értettük. Láttunk már oroszlánt is, zebrát is, mennénk inkább tovább. Érzékelhetővé vált Szaloniki visszafojtott lélegzete, ahogy feszülten figyelt, és nézte az oroszlánt. Mi is néztük. Az oroszlán nagyon lassan elindult, tett pár lépést, majd lelapult a földre. Újból indult, és arra lettünk figyelmesek, hogy pontosan úgy, ahogy otthon a macskánk - lapos kúszásban - közeledett a kocsink felé. Vezetőnk mozdulatlanná merevedett, mi is alig mertünk levegőt venni. Aztán a nagy cica feneke gyors mozgásba kezdett, egy pillanat alatt felugrott, szinte úszott a levegőben, mancsai nem is érték a talajt - rohant a zebrák után a kocsi másik oldalán. A zebrák megugrottak, megmenekültek. Az oroszlán néhány méternyi őrült robogás után feladta. Lelassított, győztek a zebrák!

      Ezért az egy jelenetért, az alig öt perces izgalomért már érdemes volt több ezer kilométert repülni, úttalan utakon kocsiban rázkódni, hajnali négykor felkelni. Ilyet csak filmeken látni, mindezt testközelből átélni csodálatos és megrázó élmény. Elképesztő az oroszlán kombinációs készsége. Belekalkulálta a támadásába az autót. Tudta, hogy onnan takarásban lesz, könnyebben ki tud lőni. Tán még azt is bekalkulálta, hogy ha a saját szagát elnyomja a kocsié, nem ismerik fel kiszemelt áldozatai. Ez esetben a zebrák gyorsabbak voltak, de az oroszlán számítása emberésszel is logikus volt. Használta az autót a saját szükséglete szerint.