Görögország

       Megérkeztünk Kalambakába. A kisváros a meteórai túrák kiindulópontja. Ott épült fel, ahol a Piniosz folyó kilép a zord, sőt egyenesen félelmetes Pindosz hegység szürke, összeszabdalt hegycsúcsaiból. Elvileg csak éjszakázás volt a program, de volt még időnk, és elmentünk megnézni egy "vegyes" templomot. Vegyesnek azért neveztem el, mert egy antik görög templom maradványait építették bele, de megtalálhatók benne a római oszlopok és feliratok is. Mindezt a XIII-XIV. században építették össze ortodox templommá. Gyönyörű ikonok és egy márvány szószék van a vegyes-templomban, ami szinte kicsinyített mása az isztambuli Hagia Sophia szószékének. A keresztény művészet műremekei.
Ahogy Meteóra felé elhagytuk Kalambakát, az út magasra tört, az időjárás által lekoptatott kőoszlopok között kanyargott, szinte alagútban éreztem magam. Bár ragyogó napsütés volt, a fény csak a hegyoszlopok csúcsait világította meg, nem ért le az útra. Élesebb lett a kontraszt a földi és az égi lét között. Minden bizonnyal ezért is választották a világtól elvonulni kívánó szerzetesek ezt a helyet.

       A meteórai szerzetes közösségek története a XI. században kezdődött, amikor a barlangokban, a folyó által kivájt medrek mellett imahelyeket és kápolnákat építettek. A kezdetek után, jó háromszáz évvel később, a XIV. században indult meg a nagyüzemi kolostorépítés. Ahol találtak egy megfelelő oszlopcsúcsot, ráépítettek egy kolostort. Kisebbeket, nagyobbakat, összesen 24 hegyi építményt hoztak össze.

       Álltunk az úton, felettünk 60-80 méteres magasságban ott állt a kolostor. Néhányon még látni lehetett az emelőszerkezetet, amely biztosította a fenn élők ellátását. Felmenni lehetetlen a meredek sziklákon. Kötélen húzták fel az élelmet. A szerzetesek is a kosárba ültek, úgy húzták fel őket.

      Ha valaki szerzetesi életet akart élni, teljesen elzárva a világtól, erre itt tökéletes lehetősége volt. Már nem mindegyik kolostor lakott, de sorban újítják fel az erősen megrongált épületeket. Biztos lesz jelentkező a bentlakásra, és a jelentkező nem feltétlenül szerzetes. Csak unja a nyüzsgést, és teljes kikapcsolódást szeretne a hegy tetején.

       A Meteóra-kolostorokban igen szigorúan veszik az öltözködést, nem engedik be a nőket fedetlen vállal, karral, rövid sortban, vagy nadrágban sem. Már az is az új idők jele, hogy nők egyáltalán bemehetnek a kolostorokba. Meteóron, a legnagyobb kolostor alapítója 1370-ben megtiltotta nők belépését a szerzetes közösség kolostoraiba.

       Azok a nőneműek, akik a kolostorlátogatásra felkészületlenül érkeztek, a buszok, kocsik parkolója melletti ajándékboltokban tölthették idejüket. Belőlük lett a kolostoroktól eltiltott csapat. Hatalmas parkoló várta a turistákat, Görögország első számú turisztikai célpontja lett Meteóra. Hogy miért, arra választ akkor kaptam, amikor a több mint 140 lépcsőn felkapaszkodtunk a Nagy Meteóron kolostorba. A kolostor templomának díszítése magával ragadó, a legnagyobb élményt mégis a kilátás jelentette. Belátni az egész környéket, a kőoszlop erdő tetején kuporgó kolostorokat, a Piniosz folyó völgyét, a ragyogó kék eget. Lélegzetelállító. Hihetetlen, hogy egy ilyen csodálatos helyen asszonyok nélkül, egyedül gyönyörködtek a kolostorlakók. Egyáltalán, észrevették asszony nélkül, milyen elvarázsolt helyen vannak, vagy éppen azért tudták élvezni, mert az asszony nem beszélt bele még abba is, hogy mit lássanak? Pedig az asszonyi szem néha olyan apró, mégis lényeges dolgot vesz észre, amit a férfié nem. Másképp van programozva az agyunk. A nő a lelkével is lát. Hogy a férfiaknak lelkük van, sok asszonytársam erősen kétli. Hogy látnak-e vele, külön ügy. Akadnak olyanok is. Főleg, ha figyelmezteti őket egy asszony.