Egyiptom

       Ahogyan egyébként az egyiptomi fegyveres erő kinéz, beleértve a turistarendőrséget, az felér egy függelemsértéssel. Posztó egyenruhájukon, különösen a feketén, az elmúlt évek összes ebéd- és vacsora menüsora ott hagyta bélyegét, az utolsó vasalás még a gyárban történt, szóval a "tehén szájából rángatták ki" a legjobb jellemzése az állapotuknak. Minimum két gomb mindegyik egyenruhájáról hiányzott, általában a nyakrészen. Kis téli csizmácskájukból szinte mindegyiküknek hiányzott a cipőfűző. Tán csak nem hiánycikk? -gondoltam. Szólni kéne otthon valami élelmes arabnak, hogy itthon milyen lehetőségek várják!

       Ezek után már a fegyverükben is csak vizet tudtam elképzelni, ami olykor még hasznos is lehet a nagy melegben ájuldozó turistáknak. Később megtudtuk, hogy a turistarendőrség inkább a foglalkoztatáspolitika része, mint a tényleges védelemé. Havi harminc dollárt kapnak az erre jelentkező szegények, ezen kívül szállást a kaszárnyában, és napi kétszeri, hús nélküli étkezést. No meg az egyenruhát. Úgy látszik, külön pizsamát nem, mert ahogy kinéztek, biztos ebben is alszanak. Hogy tudnak-e bánni a fegyverrel, és van-e nekik mivel bánni, nem tudom. Fegyverszerű valami volt a kezükben, de lehet, hogy csak játékfegyver volt.

       Hogy ez a biztonsági őrös látvány mennyire csak műsor, bizonyítja a következő történet. Amikor a templomtúra végén kijöttünk, volt még annyi idő, hogy a területen kívül lévő kis templomot is megnézzük. István és öcsémék már mentek visszafelé, én valamit bütyköltem a fényképezőgépemen, amikor odapattant mellém a fegyveres közeg.

       -Mutatok önnek valami speciálisat. Hóruszt magát. Jöjjön velem.

       Én élve a felkínált lehetőséggel, hogy most aztán egy olyan ritka csodát látok, ami csak nekem adatik meg, biztos valami titkos szobor, vagy másnak nem mutatott kincs nyomára akadok - automatikusan mentem utána, a templom végébe. Barátom megmutatott egy részt a falon, ahol Hórusz, mint kis csecsemő ül az anyja ölében. Nem értem rá még csalódni sem, a kísérőm máris nyújtogatta a kezét a jól megérdemelt jutalmáért. Nálam persze megint nem volt pénz, no és miért adtam volna azért, amit bárki, aki ott jár, lefotózhat, a többi odavésett jelenettel együtt. Viszont felmerült bennem, hogy amíg itt loholt előttem pont ezt a képet megmutatni, vajon ki vigyázott a többi turista biztonságára?

       Az ilyeneknek kéne hadba vonulni? Kérdés persze, ki ellen. Az amerikaiaknak cipőfűzőjük akad, fegyverükről gondoskodik a fejlett hadiipar, de szemük nem mindig van a harchoz. Elég csak a sok mellédobált bombára, az olasz sífelvonó repülővel elvágott drótkötelének sztorijára, vagy az elsüllyesztett japán tanuló-hajóra gondolni. Térképük sincs jó, vagy nem tudják olvasni - a belgrádi kínai követség példája -, szóval merre is megy ez a világ, amit olyan szépen elkezdtek az ősök felépíteni?