Veren Ibolya - volt osztálytárs

       Drága Mariann!

Mivel veled ellentétben nem igazán vagyok tollforgató ember, nem tudom, hogyan fejezzem ki az érzéseimet. Nagyon büszke vagyok Rád és arra, hogy ismerhetlek.

       A könyved olvasása közben arra gondoltam, ha nem tudnám, hogy Te írtad, akkor is nagy valószínűséggel rájönnék, hogy Te vagy a tettes, mert az egész könyvben a szóhasználatok, illetve bizonyos szavak mindenképpen elárulják; olyan "huszmariannos", leheletnyi humorral és iróniával fűszerezve.

       Természetesen, mint ahogyan mondtad is, igazából nehezen meghatározható a műfaja. Útleírás, annál több, regény, önéletrajzi elemekkel tarkítva, történelem, kortörténet, politika, napló, úgy gondolom ezek, mind-mind bent vannak, és még István nézeteiből és természetéből is ízelítőt kap az, aki elolvassa ezt a remek könyvet.
Az ember úgy érzi, beszélget Veled egy kényelmes kanapén, és ugyan neki szerencsére inkább hallgatnia kell a történeteket, de ezt napokon át örömmel és szívesen teszi.

       Meghatottan olvastam a könyv elején a gyermekkorunkat idéző történeteidet és az élmények közötti visszaemlékezéseidet, amelyek néhol számomra is hoztak fel elfelejtett emlékeket: édesanyádról, akit tényleg mindenki kedvelt és szeretett; édesapádról, aki főzött ránk a "hegyen", amikor fagyszünetben mi szánkóztunk; öcsédről, akit - noha egy városban élünk - nagyon ritkán látok.

       Nem tudtam letenni a könyvedet, annyira elvarázsolt. Nagyon sajnálom, hogy nem kértelek meg, hogy dedikáld nekem, hogy eldicsekedhessek vele: személyesen ismerlek, és Tőled kaptam ezt a példányt. Mindezeken felül gyarló módon irigyeltelek benneteket azért a sok-sok élményért, és még azért is mert én is gyűjtöm az elefántokat, de az én gyűjteményem nem túl értékes és darabszámát illetően is szerénynek mondható. Elnézést a személyes kitérőért.

       Ezek után arra kérem a Jó Istent, annak ellenére, hogy a könyvből kiderül, nem vagy vallásos, adjon Neked erőt, egészséget és további lehetőséget arra, hogy ilyen, vagy ehhez hasonló remek könyvet írhassál még sokak örömére, és ahogyan István az előszóban írja, van rá esélyünk, mert vannak "újabb feldolgozásra váró anyagok".

       A civilizált ember már csak abban bízhat, hogy ez a gyönyörű, színes világ ilyen is marad, és éppen a vallási és egyéb különbözőségek miatt, ez a több sebből vérző bolygó megőrzi szépségét és minden ember békében élhet rajta.

       Kívánom Neked, hogy sok-sok példányban vásárolják meg a könyvedet, hogy minél több ember részesüljön abban a csodában, amit Ti személyesen átélhettetek.

Köszönöm neked ezt az élményt. Nagy tisztelettel és szeretettel ölellek; Veren Ibolya

Nagykanizsa, 2004.október 15.