Laosz

       Készültünk Laoszból, de a kis tanáremberünk igazán lelkesen magyarázta az ország múltját, jelenét.

        Ezen a területen is sok királyság volt, akárcsak Ázsiában mindenütt. És errefelé is örökké betörtek az erősebb népek, akárcsak máshol. Nyolcezer évvel ezelőtt egész Kelet és Dél-Ázsia népei, Mongóliától Indonéziáig vándoroltak egyik helyről a másikra. Kialakultak a nagyobb királyságok. Mianmar, Kambodzsa, Thaiföld és Laosz egy óriási birodalomba, a Funan királyságba tartozott. Ez a királyság a VI. században megszűnt. Kambodzsában a khmerek, Thaiföldön a Szukhothai birodalom jött létre.

        Az első laoszi államot egy thai király fia alapította. Saját királyságát Lan Xang a millió elefánt országának nevezte el a XIV. században. Ő tette állami vallássá a théravada buddhizmust. Ebben az időben volt a laoszi királyság a legnagyobb az egész történelme során.

        A királyságnak állandóan Sziám, Burma és Vietnam támadásait kellett kivédeniük. Igaz, azoknak is egymáséit. Ezek a királyságok folyton körkörösen támadták egymást. Egy királyuk, Szuligna Vongsza hatvanegy évig uralkodott. Templomokat, iskolákat alapított, pártolta a művészeteket, de uralkodása tragédiával végződött.

        Itt is mindent a nők, meg a vágyak tettek tönkre. Fia elcsábította egy magas rangú udvari hivatalnok feleségét. A királynak el kellett döntenie, hogy az ország törvényeinek megfelelően lefejezteti-e a fiát, vagy jobban szereti annál, de akkor a saját maga alkotta törvény ellenére tesz. Lefejeztette. Azért ez nem tanulság nélküli a mai kiskirályoknak. Lehet, hogy már régen kicserélődött volna kissé elhasználódott politikusi állományunk, ha az erkölcs nevében cselekednének. A királynak nem volt más utóda. A nyiszi-nyaszi után ott maradt üresen a trón, és ezzel az egész birodalom szétesett.

        A XVIII. században az európaiak Kínához akartak utat nyerni. Mindenki a Mekong körül nyomult. Az angolok Burmában, a franciák Vietnamban székeltek. Nem nézte ezt tétlenül a szomszédos Thaiföld sem, így állandósultak a balhék a környéken. Laosz is a Mekong miatt volt prédája az európai és ázsiai hatalmaknak.

        Kína teljesen feldúlta a környéket, körülzárta a laoszi királyt, akit a francia konzul menekített ki Luang Prabang-i palotájából, és megígérte neki, ha franciák alá helyezi magát és az országát, ők majd megvédik. Így lett francia protektorátus Laoszból.

        Laoszt elfoglaltam stop, mit csináljak vele? - táviratozhatta a francia konzul az anyaországnak, de valószínűleg értelmes választ nem kapott. Nem sokat törődtek az országgal a franciák, mesélte a tanár bácsink. Hagyták Vietnamot a közigazgatás megbolondításától a kereskedelemig mindenbe belefolyni, cirkuszolni. Úgy látszott, a franciákat Vietnamban is, Laoszban és Kambodzsában is jobban érdekelte a keleti konyha, mint a protektorátusi szerep.

        A második világháború után Franciaország próbálta megtartani a három országot a térségben. Mindenféle szerződéseket akart kötni velük, de közben kitörtek a nemzeti szabadságmozgalmak. Zűrzavar lett itt is, mindenki harcolt mindenkivel. Egyszerűsödtek a frontok, amikor a Patet Lao kommunista mozgalom elkezdett harcolni a franciák által támogatott királyi hadsereg ellen.

        Menet közben az amerikaiak újabb szerepet találtak maguknak, a világ csendőrének szerepét, és elhatározták, hogy Laosz területén lesz a kommunizmus elleni harc fő bástyája.

        1964-ben kezdték bombázni Laoszt. Mindent lebombáztak, ahol csak a Vietkongot vagy a Patet Laót tudni vélték.

        Kilenc évig tartott a naponta ismétlődő, egyes helyeken folyamatos bombázás. Több mint kétmillió tonna (!) bombát dobtak le, csak úgy. Háború, hadüzenet és a világ tudta nélkül. Demokraták! Békeharcosok! És ezek után elvárnák, hogy szeressük őket, fakadt ki a kisöreg. Egészen elképedtünk, olyan indulattal mesélte a közelmúltjukat.

        1975-ben kivonultak az amerikaiak, de rögtön bejöttek az oroszok. Év végére megalakították a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaságot.