Kína

       Ebéd után egy igazi kínai teaházba mentünk. Mint tapasztalt turisták, pontosan tudtuk, hogy valami nagy attrakció fog következni. Az épület direkt erre a célra épült, ezt le sem lehetne tagadni. Erősen kínaias a vonalvezetése, hozzátéve a mi hatalmas ország vagyunk, és építjük a szocialista szebb jövőt érzését.

      Van valami izgalmas abban, ahogy az ember mögé lát egy szándéknak. Lehet, hogy nem így van, de nekem Kínában úgy tűnt, hogy a turistának még a gondolatait is irányítani akarják. A "majd mi megmondjuk, mit gondolj" jegyében létesítik az összes turisztikai látnivalót, vagy alakítgatják át a régit. Vagy legalább hozzá magyaráznak.
Én már régóta a szándékokat is észreveszem. Ilyenkor önkéntelenül védekező helyzetbe kerülök, vagy tudomásul veszem, hogy ez mindenütt a világon így működik, és ha egy ilyen túra érdekel, akkor ez a velejárója. Ezekkel az érzésekkel mentünk be a teaházba.

      Az üzleti érzékük kiváló, ez közismert. Ezt még azzal fokozni, hogy gyönyörű dél-kínai lányokkal üzemeltetik a teaházat, csak a ráadás. Valóban. A női szemmel is nagyon szép, rendkívül kecses, jó alakú leányokkal végeztetett teafőzés és kóstoltatás biztosan többet hoz a teakonyhára. Ahogy elnéztem az ott várakozó ifjú hölgyeket, és a mi kissé nagydarab, modern szerelésben lévő kísérőnket, a különbség néhány évszázadnyi. Ez is Kína, az is Kína. Úgy látszik, délen szebbek a lányok.

      Sok kisebb szoba nyílt az ajándéktárgyakat árusító hatalmas teremből. Az egyikbe bevezetett a már az ajtóban minket váró karcsú leányka. Ő lett az oktatónk és vendéglátónk. Az állítólag tradicionálisan berendezett kínai szobában csak a gázforraló tűnt kevésbé autentikusnak.

      Nagy türelemmel, amit a keleti nőknél mindig annyira tudtam csodálni, és amitől valóban olyan lágyak és kedvesek lesznek, hogy az ember azonnal védeni, babusgatni akarja őket, kezdte el magyarázni azt, amit szerintük a teafőzésről tudni kell.

      A következő tudást sikerült összeszednem a bemutatóból. Mindennek az alapja a forró víz. A forró vízzel először mindent leforráznak. A poharakat, amelyekből iszunk. A teához használt, speciális anyagból készült cserépedényeket. Mindennek egyforma melegnek kell lennie. A jó hőfokot egy kis pisilős figurával ellenőrzik. A kis figura egy pohár vízben tartózkodik addig, amíg nincs munkában. Ha megfelelő a víz hőfoka, kiengedi a vizet. Aranyos műsort adott elő a kislány a kis figurával.

      Aztán átment jó kínai kereskedőbe, és sorba kóstoltatta a teákat. Természetesen üresen. No sugar, no milk, mondogatta, se cukor, se tej, majd előkapta a polcok valamelyikéről a különböző mennyiségű és csomagolású teákat. Ha ugyanis valamelyik tea nagyon ízlik, azonosíthassa a leendő vevő. Pillanatok alatt az asztalunkra került az összes, amit megkóstoltunk. Biztos voltam benne, hogy itt nem illik megúszni a kóstoltatást vásárlás nélkül, komolyan kezdtem venni az ízeket.

      Először a fehér teát kóstoltuk meg, amely a hófödte hegyekben terem. Valóban fehér a színe. Forrón kell inni, és kéretik hangosan szürcsölni hozzá. Úgy illik.

      A zöld tea következett, ami nem is tea. Az egyedül Kínában létező hatalmas fa, a teafa termése. Kis golyókká gyúrva és szárítva árulják. Több alkalommal használható. Egy embernek tíz napig elég egy adag, mert mindig újra leforrázzák a forró vízben kiegyenesedő leveleket. Állítólag gyógyhatása bizonyított. Jó a rák ellen, a bőrre, és mostanában a kozmetikai ipar is felfedezte. A zöld teát nemcsak szürcsölni kell, de nyeléskor csettintgetni is illik hozzá. Kész műsor, nagyon élveztük.

      Következett a főleg Tajvanon nagyon közkedvelt Ulong tea. Ez egy félig fermentált, kevert tea. Nagyon kellemes az íze, a neve Keleti Szépség.

      A jázmin tea jött a sorban, amit én nagyon szeretek. Még szerencse, hogy eddig sehol nem szürcsölgettem, mert most szégyellhetném magam, így utólag. Mint kiderült, ez nagyon helytelen lenne. Csak úgy, szürcsölés nélkül, finoman kell inni.
Végül a licsivel kevert teát kóstoltuk meg, nagyon jó az illata. Ezt nemcsak szürcsölni kell, hanem előtte háromszor megszagolni. Hogy miért, senki sem tudja. Így jön ki legjobban a zamata, állítólag.
Amikor már tele volt a kis asztalunk, kezdődött a rádumálás. Tudtam, hogy nem úszom meg vásárlás nélkül, már magamban el is döntöttem, hogy zöld teát mindenképpen veszek, meg a jázmin-teát is valahogyan majd csak elcipeljük a díszdobozában. A végén, az "ajándéknak ugye milyen jó ötlet" alapon, egy díszdobozos teáskészlettel és egy Keleti Szépséggel lettem bátrabb a vásárlásnál.

      Ajándékba kaptunk egy pisilős fiút és egy kiöntőt. Ajándék ötletnek valóban kitűnő, ebben nem lehet csalódni, de cipelendőnek elég macerás.