India

      Fél tíz előtt soha nem kezdtük a túránkat, meg kellett várni, hogy a köd-szmog keveréke felszálljon. A szállodai szobánkból is jól látható volt az India Kapu. Az India Gate az első világháborúban az angolok oldalán elesett indiai katonák emlékműve. Szép, nagy, tágas tér, ami igazán meglepő és lenyűgöző ebben a tizenkétmilliós, túlzsúfolt városban.

      Végigmentünk a három és fél kilométer hosszú, széles sugárúton, a Rádzspathon, amelyen a különböző ünnepek alkalmával félmillió ember hömpölyög, és amely az Elnöki Palotában végződik.

      Az Elnöki Palotához vezető út mindkét oldalán különböző minisztériumok vannak. Nagyon lenyűgöző ez az angolok által épített együttes. Maga az Elnöki Palota egy sztúpára emlékeztető toronyban végződik. Bejáratánál szigorú őrök, így a kapun belülre nem mehettünk, pedig a parkjában két hatalmas elefántformára vágott bokrot fedeztünk fel. Az ország jelképe is az elefánt, mégis úgy éreztük, itt kifejezetten Istvánt, az elefántok nagy barátját várták, hogy így megnyirbáltak neki két hatalmas bokrot elefántszerűre.

      Ha az angolok tudták volna, hogy az alkirályuknak épített palotát meg az összes környező gyönyörű épületet csak húsz évig használják, nem hiszem, hogy ennyit feccoltak volna bele. Szerencsére senki, így az angolok sem ismerhették előre a jövőt. Mindenesetre ma elnöke van Indiának, momentán miniszterelnöke nincs, mert kormányválság van. No ránk ne számítsanak, nem azért jöttünk, vihorásztunk a langyos időben.

      Végighaladunk az elegáns diplomata negyeden. Hatalmas terek, parkok, sok zöld. Ennyi helyet elfoglalni néhány diplomatának ebben az emberekkel telezsúfolt városban! Mások meg az utcán laknak. Rémes. Akinek már sátra van, gazdag azokhoz képest, akik csak úgy, egy főzőedénnyel meg néhány meztelen gyerekkel laknak a kocsik között, vagy bárhol. A demokrácia arra jó ezeknek, hogy joguk legyen így élni. Egyebük úgy sincs. Ezzel meg, mint tudjuk, nem sokra mennek.

      A Kutáb Minár nevű 71 méter magas tornyot Hindusztán hetedik csodájaként is emlegetik. Nagyon szép és izgalmas a XII. században épült, öt emelet magas faragott torony, melyet 1199-ben az első mohamedán szultán kezdett el építeni, de csak a XVI. században fejezték be.
      
      Ennél sokkal nagyobb hatást tett rám a mellette lévő mecset, amely az első Indiában épült mecset volt. A korai indo-iszlám kapuk mívesek, agyonszobrozottak. Egyszóval lenyűgözők. A vörös homokkő és a szép színes berakások között igazán jól mutatott néhány hatalmas, zöld papagáj, "akiknek" rendkívül kifinomult művészi érzékük lehetett, hogy ott rendezkedtek be a tartós életre.
A mecset udvarán az a bizonyos vasoszlop 1500 éve ott áll, és csodák-csodája, nem rozsdásodik. Senki nem tudja az okát. Hát én sem az vagyok, aki ezt megfejti. A kerengőre hasonlító udvaron, az oszlopokon míves, faragott szobrocskák a bizonyítékai, hogy itt eredetileg egy hindu templom volt. Aztán jött a mecsetépítő az ő nagy vallásával és lefaragtatta az emberszobrocskák fejeit, illetve az arcokat. Az iszlám hagyományok szerint ugyanis a művészetekben nem lehet az ember arcát ábrázolni.
      
      Nem az a borzasztó, hogy különböző vallású embercsoportok különböző dolgokban hisznek. Ez jó dolog, elvégre a világ sokszínűségét biztosítja. A borzalmas az, amikor csak a saját hitüket fogadják el. A többi azon túl ellenség, üldözni kell, de legalábbis lerombolni, mint azt itt is tetten értük. Az ember soha nem változik, ugyanazok a zsigeri indulatok motiválják, mint ezer évekkel ezelőtt.
Humájun császár síremlékét az özvegye építtette a XVI. század közepén. Mogulok voltak, mongol eredetűek. Végigharcolták az akkori világot, de ahol megtelepedtek, csodálatos műremekeket építettek. És mi még nem voltunk Szamarkandban sem, ahonnan a mogulok elindultak! Egyszer ugyan volt egy Ibusz út a Szovjetunió ázsiai területeire, ahová Szamarkand miatt volt érdemes elmenni, de mire elindultunk, pont ez a része maradt el a programnak. Talán még megérjük a saját birodalmukban megtekinteni éltük lenyomatait, építészetüket.

      Indiában ezzel az épülettel vette kezdetét az a mogul építészeti csodasorozat, amelytől mindenhol elalél a világ, aminél tökéletesebb, harmonikusabb, környezetbe illőbb építészeti kompozíciókat, a nemes anyagokkal való mesteri bánásmódot és jó ízlést sugalló, a keleti pompa és nyugati erődemonstráló várépítészet, összhangját kifejező stílust azóta sem alkottak a világ építészei. A mogul építészet fő jellemzője a szimmetria, a kertek, melyek minden oldalról körbeveszik az épületeiket, a szökőkutak és a víz szeretete. Ez utóbbi abban nyilvánul meg, hogy általában folyó vagy tó partjára építkeztek. Ahol ilyen nem volt, mesterséges tavat ásattak hozzá. No és az a bizonyos keleti pompa. A mogulok építészete a pompa miatt lett kitalálva.

      Két nagykapun jutottunk be a vörös homokkő épület hatalmas kertjébe, hogy elénk táruljon a fenséges építmény. Magát az épületet többszínű márvány díszíti. Felfedezzük rajta a Dávid csillagot, amely régi hindu jelkép is, mármint a formája. Több mogul fejedelem és herceg sírja található itt. Az utolsó mogul királyt - ide menekült - itt fogták el az angolok. Fantasztikus a hely hangulata is. Rengeteg a madár, a papagáj és a kis mókus. Szerencsére meglepően kevés volt a turista, hála istennek. Bár nem tudom melyiknek, olyan nagy errefelé a választék - úgy értem, istenből.

      Mivel nem múlhat el nap shoppingolás nélkül, gondolta vezetőnk - vagy ki van adva nekik, hogy hány boltba muszáj a védtelen, kiszolgáltatott ügyfelet naponta betuszkolni - elvitt minket egy természetesen nagyon speciális boltba, ahol minden kapható, ami hand made és ami India. Szerencsére ezt is megúsztuk.