2016.03.13
Ismét Németországban
Frankfurt nevezetessége a Römer Fachwerk házai előtt.

Március 11.-én pénteken érkeztünk Frankfurtba. A reptérről a Stuttgartba tartó vonattal egy megálló, és 35 perc a 330.000 lakosú Mannheim. Németország Baden-Württemberg tartományának Stuttgart után második legnagyobb városa. A történelmi Kurpfalz vidék (1720 -1778) egykori központja manapság az egyik európai nagyvárosi zónának, a Rajna -Neckar háromszögnek gazdasági és kulturális centruma.

            Az állomás melletti InterCity Hotelben lakunk, mivel a környék több városába vonattal megyünk csillagtúrázni, úgy gondoltuk, sok időt spórolunk, ha rögtön felszállhatunk a vonatokra.

            Kipakolás után bevillamosoztunk a Piactérre, a szálloda egész ittlétünkre ellátott ingyen közlekedési jegyekkel. Megcsodáltuk a Piactéren a régi városháza előtti barokk szökőkutat, ami Merkúrt, a kereskedelem istenét ábrázolja. Kezét védőn a városi istennő Mannheimina feje fölé tárja, lábánál a Rajna és a Neckar folyók istenei. Ha úgy nézem a szobrot, hogy a háttérben a régi városháza, rendben a látvány. De a körülötte lévő modern, nem is szép kockaházakkal nem illenek össze.

            Körbesétáltuk a teret, ahol épp olasz napokat tartanak, mindenféle olasz ételkülönlegességeket árulnak. Süteményeket, olajbogyókat, sajtokat. Majd beültünk a kellemes Café Journal nevű kávézó és étterembe est-ebédelni. Nagyon szép felszolgálólánynál rendeltünk, persze, hogy beszédbe elegyedtünk vele. István ki sem hagyná az ilyet. Megtudtuk, hogy a Fekete erdőből jött a Heidelbergi egyetemre politika tudományt tanulni, itt dolgozik Mannheimben, hogy fedezze a tanulmányi költségeit.

            Visszafelé a Paradeplatzon lévő szoborcsoportot a bronz szökőkútnál nem tudtuk közelebbről megnézni, éppen rendőri felügyelettel tüntettek. Lesz még rá időnk bőven.

            Szombaton reggeli után átsétáltunk a pályaudvarra, és a frankfurti főpályaudvaron leszálltunk. Imádok Németországban vonatozni. Modern állomások, szupergyors vonatok, szagtalan, tiszta peronok és kocsik. Ha semmit nem mutatnék meg az otthoni EU és nyugatellenes fidesznyikeknek, elég a vonatközlekedést bemutatni a kelet-nyugati különbségek bizonyítására. Bár az ő hitüket semmi nem veszi el.

Frankfurt am Main: Frankfurt a Majnánál kifejezést megkülönböztetésül használják, mert Kelet-Németországban található Frankfurt an der Oder, az Odera partján. Hessen legnagyobb, Németország ötödik legnagyobb városa. 690 ezer, az agglomerációval együtt 2,5 millió lakosa van. Az egykori német császári koronázó város Európa legfontosabb pénzügyi, közlekedési, kereskedelmi és kulturális központja. Itt székel az Európai Központi Bank, a Frankfurti Értékpapírtőzsde és a világ legnagyobb határidőstőzsdéje, az EUREX.

Frankfurt az Európai Unió egyik leggazdagabb városa, Európa második legnagyobb nemzetközi repülőtere és Németország legnagyobb vasúti pályaudvara. Életminőségét tekintve a világon a hetedik.

István, Lufthansa igazgatóként gyakran járt a városban, évente egyszer én is „elkísérhettem”. Az „átkosban” minden évben Frankfurton keresztül indultunk útnak a világba. Hosszú ideig Frankfurtot ismertem a legjobban a német városok közül. 2006-ban és 2011-ben már operaelőadásokat jöttünk nézni, akárcsak most is.

            A Nyugatrómai Birodalom szétesésével az alemannok után frankok telepedtek itt le. Egy kereskedelmi út mellett feküdt, a kereskedők hívták „Frankenfurt”-nak. (gázló.)  A 843-as verduni szerződés után a város a Keleti Frank Birodalom fővárosa és birodalmi gyűlések, Barbarossa Frigyes óta királyválasztások színhelye. Itt koronázták a német-római császárokat, utolsóként II. Ferencet 1792-ben.  

1330-ban IV. (bajor) Ludvig német-római császár engedélyezi a vásárok tartását, fő árucikk a bor és a gyapjú volt. A 15. századtól, majd 1949-től Frankfurtban tartják Németország legjelentősebb könyvvásárát. A könyvnyomtatást a szomszédos Mainzban, (1450) találták fel. Kereskedő-vásárvárosként számtalan állam valutája miatt 1585-ben egyeztetik az átváltási árfolyamokat, szabályozzák a valuták kereskedését: megszületik a frankfurti tőzsde.

            A harmincéves háborúban megőrizte függetlenségét. Az 1648-as vesztfáliai béke megerősíti a birodalmi város státust. A fegyveres konfliktusok 100 évig elkerülik.  

            Itt született Johann Wolfgang von Goethe1749-ben. 1763-ban fellépett Wolfgang Amadeus Mozart és nővére Maria Anna. 1784-ben Friedrich Schiller Ármány és szerelem című drámájának ősbemutatója a Frankfurti Nemzeti Színházban.

            Napóleon bukása után visszaáll Frankfurt szabad városi státusa. Hamburg, Bréma és Lübeck mellett egyedül Frankfurt őrizte meg ezt a kiváltságot. A Német Szövetség Frankfurtban tartotta szövetségi gyűléseit. Az 1849-ben elfogadott alkotmány szolgált alapjául az 1919-es weimari, és az 1949-es Német Szövetségi Köztársaság alkotmányának.

            A második világháborúban csaknem az egész belváros megsemmisült. Az 1944-ig érintetlen középkori városképet képtelenség volt helyreállítani. Az óvárost ma 50-es évekbeli betonépületek határozzák meg a favázas házak, szűk utcák labirintusa helyett.

            A II. világháború után az amerikaiak főhadiszállása, a nyugati megszállási övezetek (trizóna) közigazgatási központja lett. A szövetségi főváros kiválasztásakor hajszálnyival maradt el Frankfurt a Konrad Adenauer által favorizált Bonn mögött.

             A városban 88 konzulátus van. A világ fővárosait leszámítva csak New York és Hamburg rendelkezik ennél több külképviselettel.

            A frankfurti főpályaudvarnál két hatalmas „nyúl” fogadott. Mindenütt érződik a közelgő húsvét. Felszálltunk egy villamosra, és a Liebieghausba mentünk. Von Liebig hajdani palotája ma, múzeumként működik, 5000 év szobrászatát mutatja be, az ókori Egyiptomtól a klasszicizmusig. Kb. 3000 alkotás található a villában.

Egy új kiállítás miatt jöttünk: Veszélyes szerelmi viszonyok: a francia rokokó 1750 körül.  Orleansi Fülöp régenssége és XV. Lajos francia király uralkodása alatti, 1720 és 1770 közötti időszakról beszélünk.  Elragadtatás és elutasítás, csodálat és értetlenség határozza meg viszonyunkat a 18. század udvari életével és az azzal összefüggő stílusirányzattal, a rokokóval.

            A „Veszélyes szerelmi viszonyok” kiállítás a francia rokokó kiváló szobrait, festményeit, grafikáit és művészi tárgyait mutatja be. A legjelentősebbek a szobrász Etienne-Maurice Falconet és Jean-Baptiste Pigalle, valamint a festő Antoine Watteau, Nicolas Lancret és Francois Boucher munkái. A szerelem bemutatása és jelentősége, szerelmi koncepciók fejlődése, valamint a természetesség művészi bemutatása a kiállítás. Egy kisfilm magyarázza a különböző viselkedések  jelképességét. A nyitott kalitka és a madár például az ártatlanság elvesztését. A bisquit porcelánból készült apró kis szobrok valóban gyönyörűségesek.

            Kicsit hűvösebb lett az idő, mint vártuk, de a nap itt-ott kisütött. Átsétáltunk a gyaloghídon a Stadel Museumnál - ahová holnap jövünk - és a kedvenc frankfurti látképemhez mentünk, az óvárosba, a régi városházához. Itt csavarogtunk a rengeteg főleg keleti ember bámészkodása közepette, majd beültünk egy étterembe. Később egy olasz kávézóban melegedtünk, és egy megállót jöttünk visszafelé a villamossal, az Operához.

            A Frankfurti Operaház tavaly egész különleges sikert ért el. Az év legjobb német operaháza és a legjobb össz-előadása címet is megkapta a kritikusoktól. Ilyen még egy operaháznak sincs. Itt mindig jó előadásokat láttunk, modern rendezéseket, kiváló hangokat, és sok híres énekes kezdte itt a pályáját.(Zeljko Lucic, Elza van den Heever)

Szerencsénk volt, egy nagyszerű sikersorozat utolsó előadását láthattuk

Verdi: Stiffelio című remek operáját. Nem is értem, miért játsszák olyan keveset, olyan kevés helyen. A fiatal francia karmester Jerémie Rhorer vezényelt. Az egyik legelismertebb ausztrál rendező, Benedict Andrews rendezte.             

A főszereplők: Stiffelio protestáns lelkipásztor: a fekete, amerikai Russel Thomas tenor. Linát, a feleségét Sara Jakubiak amerikai szoprán énekelte. Lina apja Stankar tábornokot Dario Solari uruguayi bariton volt. Lina szerelmese Raffaele: Vencent Wolfsteiner német tenor.

Verdi ritkán játszott operája meggyőző tanulmány a keresztény szektakényszerről, féltékenységről, szerelemről, elfojtott szexualitásról. Csodálatos a zenéje, és remek hangok énekelték. A címszerepet játszó Russel Thomas lélegzetelállító hanggal és meggyőző játékkal kész meglepetés. Egy szellemi kötelessége és személyes féltékenysége között vergődő evangélikus szektapapot alakít, felesége a szerelem és a házasságtörés között őrlődik, végül keresztényi megbocsájtás a happy end, amit nehezen hiszünk el. A darabot Verdi sokszor átdolgozta, annak idején erősen cenzúráztak. Az 1990-es években találtak rá az eredetire. „Helyreállított” operája tele van feszítő témákkal és remek dallamokkal. A frankfurti opera ezt a restaurált ritkaságot mutatta be.

Az ausztrál rendező, Benedict Andrews szerint Stifellio a fundamentalista keresztények karizmatikus vezetője, akik a fenyegető külvilág elől elzárkózva próbálják az egyetemes szerelem utópiáját élni. Amikor felesége hűtlensége miatt maga is kételkedni kezd a hitében, gyülekezetét is bizonytalanságba taszítja. Verdi buja, tobzódó zenéjével ellentétben Johannes Schütz díszlettervező a parókiát, átlátszó üvegházként mutatja, melyben privát életnek nincs helye. Amikor a házasságtörés gyanúja felmerül, megindul a forgószínpadon, és nem lesz többé átlátszó az üvegház. Hol ferdén áll, hol megfordul, hol sötét árnyékokkal hideg keresztté alakul, felemelkedik, és komor templomi térként az elnyomás jelképévé alakul.

A Miamiból származó Russel Thomas tenor, Stifellióként fellépésének minden másodpercét eseménnyé formálja. Szinte hihetetlennek tűnik hangjának felcsigázó jelenléte minden regiszterben, zokogó gyengesége a magasságokban és játékában az érzelmi Otelló-düh. Sara Jakubiak, mint a felesége ideális partner. Stankar apa (Dari Solari) szép bariton.

A két és fél órás remek előadásban a kórus és a tömegjelenetek is remek, de hát Németországban ez természetes. Óriási siker volt.

            Éppen jött egy villamos, egy megálló a főpályaudvar, ahol szinte elkaptunk egy Berlinből Stuttgartba menő ICE vonatot, és fél óra alatt már a mannheimi szállóban voltunk. Ennyi idő alatt hazulról nem érünk a MÜPA-ba. 



<< Vissza a listához
E-mail: huszm@t-online.hu