2015.09.19
Arad
AZ aradi Közigazgatási Palota

             Temesvártól Arad mindössze 70 km. Az út nagyobbik fele autópálya. Az egykori Arad vármegye, ma Arad megye székhelye a Maros partján. Korán érkeztünk, de volt készen szoba. Gyorsan becsekkoltunk, és megindultunk felfedezni a várost. És a csalódásom egyre csak nőtt.

             Még otthon készültem a történelméből. A település ősidők óta fontos átkelő és vásárhely volt. Várát 1132-ben említik először. Ez nem azonos a mai várral, a régi vár a mai várostól 7 kilométerrel keletebbre feküdt. Itt végeztette ki 1131-ben II. Béla szerb felesége a férje megvakításában bűnös 68 főurat. 1135-ben II. Béla társas káptalant alapított. A várost 1241-ben és 1285-ben a tatárok elpusztították, de a vár ellenállt a támadásnak. 1388-ban már mezőváros volt. 1459-ben eddig portyáztak és pusztítottak II. Mohamed szultán török hadai. 1514-ben Dózsa serege pusztította.

             1551. szeptember 18-án a törökök elfoglalták Arad várát, 1555-ben teljesen elpusztult, helyét az új Arad foglalta el. 1552 és 1554 között a törökök új palánkvárat építettek. 1658. július 14-én itt győzte le II. Rákóczi György a budai pasa seregét. 1685-ben szabadult fel a török uralom alól, és 1741.-ig a marosi katonai határőrvidék székhelye volt.1783-ban épült fel a süllyesztett új csillagvár a Maros kanyarulatában. 1834-ben lett szabad királyi város.

             A honvédsereg a várost 1849. június 28-án elfoglalta. 1849. augusztus 17-én Damjanich János feladta a várat.

1919-ben a város volt gróf Károlyi Gyula ellenforradalmi kormányának székhelye, amelynek Horthy Miklós is tagja volt. 1920-ban a trianoni békeszerződéssel Romániához került. 1944. szeptember 13-án a III. magyar hadsereg elfoglalta, de a királyi román erők szovjet segítséggel már 19-én visszafoglalták. Ennyit a történelmi előzményekről.

              A 34 fok melegtől nem riadtunk vissza. Elsőként a Közigazgatási Palota épületét néztük meg. Eredetileg Lechner Ödön tervezte, de a helyi követelményeknek megfelelően Pekár Ferenc aradi építész alakította át. A neoreneszánsz stílusú közigazgatási épület Arad jelképe. Itt voltak és vannak jelenleg is a legfőbb intézmények, a Városháza és a Prefektúra. A Svájcból hozatott toronyórát 1877-ben adták át, a mai napig működik. Az előcsarnok ablakai muránói festett üveg, Sever Frentiu festőművész tervezte az 1960-as években.

             A Revolutiei körút a főút, szép sétány, két oldalán fasorral. A legfontosabb épületek itt vannak, mára nagyon szomorú, lerobbant képet mutatnak, bár most jótékonyan takarják a lombok. A hatalmas palotákon még látszik némi díszítés, látszanak az erkélyek vasrácsai, de az épületek pusztulnak, a külső festések már rég lehullottak.

            A mai „Aurel Vlaciu” Egyetem 1896-ban épült eklektikus stílusban, egy rokokó toronnyal. Még nem omladozik, mert összetartja a festés. De alatta a tatarozás hiánya már látszik.

            Az Arad-Csanádi Egyesült Vasutak megbízásából 1892-ben épült, az Ybl Miklós iroda tervezte Csanádi Palota. A neoreneszánsz épület három bejáratának boltozatán vallásos és más témájú falfreskók még láthatók.

            A Neumann nagyiparos család 1891-ben építette Arad egyik legnagyobb lakóházát, a Neumann palotát. A főút felöli szárnyban, egy 200 személyes bálterem van, nemes fákból készült intarziákkal díszítve. Az épület homlokzatán a Neumann család címere.

            Lehetne sorolni az egykori gyönyörű épületeket, de nincs miért. Annyira le vannak pusztulva, hogy nem látni, milyenek voltak valójában. Nagy fantázia kell hozzá.

            Az Ardealul Hotel 1841-ben épült, Arad első szállodája. Csak a falon lévő „műemlék” táblából derül ki, milyen értékes történelmi emlék. Liszt Ferenc, ifjú Johann Strauss és Brahms is koncertezett itt.

            Mellette a Bohus palota. A palotát Szántay Lajos építette Bohus báró megrendelésére. (1913.) Az épületben üzletek, bankok, lakások voltak, és Arad első mozija.  Homlokzatát a földszinten kristályablakból, nemes kövekből és sárgaréz díszítésből álló fal díszítette. Ez volt Arad egyik legszebb szecessziós palotája.

            Itt végezték ki 1849. október 6-án az aradi vértanúkat. A helyet 1881-ben kőobeliszkkel jelölték meg. A kiegyezés után, 1890-ben a főtéren, a színház mögött, felállított "szabadság szobrot", Zala György alkotását, a románok 1925-ben elbontották. 2004-ben ismét felállították a főtértől jóval távolabb, a Tűzoltó téren, ahol a "Magyar-román megbékélés parkjában" azonnal egy román diadalívet is felállítottak. Tulajdonképpen az aradi 13 kivégzett vértanú emlékművével olyan román „hősök”szobrai néznek farkasszemet, akik a magyarokkal ellentétes oldalon harcoltak. A Víztorony előtti egykori madárpiacon a modern román diadalív és a Zala szobor inkább groteszk. A környezete pedig úgy le van pukkanva, szemetes és koszos, nem illik a megbékélés magasztos szöveghez.

            Nagyon elszomorodtam, főleg amikor kiderült, Arad is szeretne Európa Kulturális fővárosa lenni, ugyanabban az évben, mint Temesvár. Ott legalább köveznek. Itt semmi jele, hogy rendbe hoznák a várost. Egy kicsit erősebb vihar elég, hogy elfújja a szél.

            Étterem is kevés van, délután alig találtunk egy helyet, ahol végül ehettünk. Arad, a városlátogatásainkban az utolsó állomás nagy csalódás. Szombat reggel indulunk haza.

 



<< Vissza a listához
E-mail: huszm@t-online.hu