2015.09.13
Bukaresti búcsú
A Színészek szekere szoborcsoport a Nemzeti Szinház előtt

           Szombat reggel, ahogy ígérték, esett. Nem komolyan, de éppen elég volt, hogy ne siessünk kifelé. Dél körül elállt az eső, és elindultunk a Piata Universitatii felé. A Balcescu sugárút négysávos, két-két sorban fákkal szegélyezett, és akár szép is lehetne, ha nem lenne rajta annyi lerobbant épület. Nagyon sok pénz kell még ahhoz, hogy a várost rendbe hozzák. Érdekesség a Preasfantul Mantuitor 1916-ban épült római katolikus templom. A templomok többsége főleg román ortodoxok. Egy frissen felújított ortodox templomba, ahol éppen keresztelőt tartottak, bementünk.  A pópa vezetésével körbe-körbe jártak, cipelték a gyereket is, füstöltek, és énekeltek. A pópának remek bariton hangja van.

            Az Egyetem téren a hatalmas Intercontinental szálló mellett elsőnek tűnik fel a Nemzeti Színház új épülete. A vörös tetejű fehér épületet 2014 végén adták át, mint a harmadik, és egyben véglegesnek tűnő variációját a színháznak. Előtte áll Ion Luca Caragiale Románia legkedveltebb színdarabírójának hatalmas szobra és a „Színészek szekere”, Ioan Bobolea 16 alakból álló szoborcsoportja. A színész szobrok Caragiale darabjaiból különböző szerepekben láthatók. Nagyon jó a modern bronz szoborcsoport.

            Néhány méterre egy oszlop jelzi a 0 kilométert, de mint kiderült, egy másik helyen is van Bukarestben egy 0 kilométert jelző emlékmű.

            Csak néhány lépés a Coltea Kórház. Az eredeti  kórház 1704-ben épült, Bukarest legrégibb kórháza.1802-ben az eredeti épületet teljesen megrongálta a földrengés. A mai neoklasszicista épület 1888-ból származik. Most renoválták a homlokzatát, egész jól néz ki. Most is kórházként üzemel.

            Közvetlenül mellette van a Coltea templom, a brancoveanu építészeti stílus egyik legjobb példája. Némi bizánci elem is látható rajt, kis olasz reneszánsszal fűszerezve. A templom része volt egy több épületből álló komplexumnak, kórház, három kápolna, torony. Mára csak a kórház és a templom maradt meg. Utóbbi 1702-ben lett kész, Mihai Cantacuzino alapította. Legnagyobb értékei a szépen díszített templomnak Gheorghe Tattarescu freskói. Érdekesek az igen vastag falak és a bejáratot keretező loggia.

            A Biserica Rusă, az orosz templom is itt van a közelben. Két éve éppen tatarozták, amikor meg akartuk nézni, mostanra kész a felújítás. II. Miklós orosz cár adta a pénzt a templomra, 600.000 arany rubelt. A hét kupolát eredetileg arannyal borították. Ezek a hagymakupolák Romániában ismeretlenek voltak. Az ikonosztáz a moszkvai Kremlben lévő Tizenkét apostolok templom szinte teljesen megegyező másolata. Hosszú viták folytak a templom használatáról, míg 1992-ben a román ortodox egyház fennhatósága alá került, a bukaresti egyetem hallgatói és tanárai vették birtokukba. Ezért az „egyetemisták templomaként” tartják számon.

            A Sutu Palota Bukarest történelmi múzeuma. Már voltunk itt korábban, akkor nagyon le volt robbanva. Mára teljesen felújították a gyönyörű épületet és a kiállításokat is. Az 1834-ben épült ház elegáns, nagyon szépen dekorált, pazar a fő lépcsőfeljárója. Már angolul is ki van írva minden.

            A tér elnevezése (Egyetem tér) nem véletlen, a bukaresti egyetem néhány épülete is itt található. Rájuk férne a tatarozás. Az egyetemi épületek rászorulnának a sürgős újjáépítésre. . Láthatóan itt is többet költenek a templomokra, mint az egyetemre. Bár állítólag itt sokkal többen vallásosak. Számtalanszor láttunk templomba bejövő fiatalt, időset egyaránt, aki arra jár, beszalad, hányja magára a kereszteket, háromszor meghajol, megcsókolja az üveg alatti szenteket, ereklyéket, és megy tovább. Hogy az a sok baktérium, amit a puszi-nyomok hagynak a szentképeken nem okozott még tömeges járványt! Biztos a hívőket védi a hitük.

            Az idei utolsó bukaresti koncertünkön a Bayerische Staatsoper zenekara játszott Constantinos Carydis vezényletével. Állítólag ma a legjobb operazenekar a bajor. Mi mindenesetre szeretjük, hiszen évente hallgattuk őket a müncheni Operafesztiválon. Zongoránál a francia Pierre Laurent Aimard. Enescu: “ISIS” Symphonic Poem volt a kötelező, bevezető darab, majd Beethoven 5. zongoraversenye és Sosztakovics: 5. D-moll szimfóniája volt a műsor.

            Enescu változatlanul nem tetszik annyira, hogy megszerethessem. A mostani darab egy siratókórus, (csak nők) és egy altatódal egyvelege. Ha az est végén az utolsó szám lett volna, a horkolások zavarták volna a művészi hatást.

            Viszont az 5. zongoraverseny megint megmutatta számomra, hogy az igazi zenei zseni Beethoven. Aimard zongorajátéka külön élmény volt, a zenekar is remekelt. Szünet után jött a mindent elsöprő Sosztakovics fantasztikus előadásban. Lehet, hogy ez „csak” egy operaház zenekara, de szeretnék ilyen előadást hallani más zenekaroktól. Gyönyörű befejezése volt számunkra az Enescu fesztiválnak.

 



<< Vissza a listához
E-mail: huszm@t-online.hu