2015.08.10
Forróság Bolognában
A Via Independenza főúton egymás mellett az árkádos, hatalmas paloták.

Reggeli után azonnal indultunk, mert korábban még nincs olyan meleg. Van. 36 fok.  Szerencsére a magas árkádok alatt nem csak árnyék, mindig van egy kis légmozgás is, így elviselhetőbb a séta. Azért lettek ilyen magasak az árkádsorok, hogy lóval is kényelmesen lehessen alattuk közlekedni.  Így, az első emelet sokkal magasabban van, mint általában.

A Via Independenza üzleteit ebben a mélyen vallásos országban nem zavarta a vasárnap. Mind nyitva voltak. A szemüvegemet is megjavították az egyik optikusnál, méghozzá ingyen! Mondtam többször, hogy Bologna élhető, jó város!

 „Cimabuától Morandiig” címmel a Palazzo Fava kiállítását több helyen hirdették. Oda igyekeztünk, útközben állandóan megállva a Via Independenzán, megcsodálni a szebbnél szebb palotákat. Az olasz nagyvárosokban mindenütt fellelhető Garibaldi szoborral szemben a Teatro Arena del Sole épület tetején szobrok díszelegnek, de sok épület van szobrokkal, domborművekkel dekorálva.

Mielőtt a Via Manzonin a Palazzo Fava-ba bementünk volna, meglátogattuk a vele szemben lévő Chiese di Filippini templomot. Az 1700 körül épült gyönyörű templom mennyezete is tele freskókkal, több kápolnáját éppen tatarozzák.

A szemben lévő Palazzo Fava kiállító központ, a Fava palotában olyan közel van a templomhoz, hogy szinte lehetetlen fotózni. Azért építették ilyen közel az egymással szembe lévő épületeket, hogy az is árnyékot biztosítson. Így szinte soha nem éri tűző nap az utcát, tehát dupla védelem a közelség és az árkádsor. Kivéve a főutcákat, mert azok mindkét oldalán árkádsor van, a templom előtt pedig nincs.

A palota 1546 óta a Fava család tulajdona volt. 1584-ben Filippo Fava megbízta a Carraccikat : Agostino és Annibale testvéreket és unokatestvérüket Ludovicot, hogy freskókkal díszítsék a palotát. Elképesztően csodálatos az első emelet minden terme.  A mennyezet faragott, intarziás, vagy festett fakazettákkal, alatta a fal freskókkal díszített. Ha nem lenne a kiállítás, a termeket mutogatása is bőven elég lenne a „csoda” élményhez.

A nagyszerű kiállítás a 13. századtól a 20. századig terjedő bolognai festészet bemutatása. Sok kevésbé ismert, vagy ismeretlen bolognai művész munkáját csodálhattuk meg. Nem lehet őket elválasztani a nagy olasz festőktől. Raffaello, Tiziano, Michelangelo munkáinak egyenrangú társai a Carraccik, Guido Reni, Ubaldo és Gaetano Gandolfi, Guido Cagnacci, hogy csak néhányat említsek a bolognaiak közül. Nagyszerű kiállítást láttunk, mintegy 160 festménnyel a csodálatos palotában.

Tovább a főutcán, a Cattedrale Metropolitana di San Pietro következett. A katedrális helyén korábbi templomok voltak, története a 10. századig vezethető vissza. A hatalmas templom belmagassága csaknem akkora, mint a római Szent Péter bazilikáé. A veronai márvány keresztelőmedencét tartó oroszlánoktól, a különböző szobrokig és festményekig, tele művészi munkákkal. A katedrálisban kapott prospektus három oldalon keresztül sorolja fel a „kincseket”. Harangtornya a város második legmagasabbja (70 méter), harangjainak összsúlya 6500 kiló.

Befordultunk a Via Altabellára. Az utca nevét az Altabella toronyról kapta. Pár lépésnyire tőle magasodik a Torre Azzoguidi. Bologna nevezetességei a tornyok is. A 12.- 13. században 80 -100 torony volt a városban. A mai napig nem tisztázott, miért építettek ennyit. Az egyik feltételezés szerint a gazdag családok védelmi céllal építették maguknak. A tornyok mellett ma is látható néhány megerősített torresotti, a 12. századi városfal kapui.

Az eredeti tornyok közül már csak 18-19 látható, a leghíresebb a Két Torony az Asinelli (97 méter) és a Garisenda (48 méter). Az egymás melletti két torony a város jelképe.

Kiértünk Via Ugo Bassi-ra, a város egyik főutcájára. Régóta tudják, hogy valamikor erre vezetett az egyik római út, a Via Aemilia. Az idén, az utca felújításakor kb. 1 méteres mélységben megtalálták az eredeti római út maradványait. A felújítás, vagy az ásatás most is folyik, nem tudni, mi lesz a megtalált útrészlet sorsa.

Ha már itt voltunk, ismét meg akartuk nézni a Szent Petronius bazilikát. Már azt sem igen értettük, miért van kötelekkel elbarikádozva, és oldalt, jó messze kijelölve a bejárat, és miért állnak katonák a bejárat előtt. Szépen körbesétáltunk a tűző napon – itt nincs árkád – és megpróbáltunk bemenni. Az ott lévő három katona közül az egyik közölte, hogy most be van zárva, majd háromkor kinyit újra. István csak erősködött, hogy folyamatosan jönnek ki az emberek, de válasz helyett igen durva hangnemben és modortalanul közölték, hogy nem lehet bemenni!… Csak! Ha egy vacak táblát kiraknának, nem kellene az embereknek a tűző napon oda-vissza körbegyalogolni a bazilikát. Helyette egyszerűbb erőszakoskodni. Elvégre katonák. Az meg mégis hogy fér össze az ilyen szent országgal, hogy csak úgy bezárják az isten házát. Nem volt soha odaírva az Engedjétek hozzám a kisdedeket szöveg alá, hogy délben meg este ne! Szóval, ha Bolognában kevés a turista, ne csodálkozzanak. Bár ahhoz képest, amennyit három éve láttunk, számuk mintha megduplázódott volna.

Elballagtunk a már ismert Buca di San Petronio étterembe az árkádok alá, ettünk egy kiváló bolognai ebédet, majd a 38 foktól fáradtan visszabuszoztunk a szállodába.

Kis ejtőzés után arra ébredtünk, hogy dörög, villámlik, és szakad az eső. Azonnal kinyitottuk az ablakokat, amiken a spaletta is le van húzva a nagy meleg miatt, és élveztük az ózondús levegőt. Azt hittük, hogy jócskán lehűl a levegő, de csalódnunk kellett, szinte ugyanolyan meleg volt eső után is.

Este elsétáltunk a I Re di Napoli étterembe, ahol egy remek kagylótálat (vongole és cozze) és, friss gyümölcsöt élvezhettünk. Később egy igazi olasz fagylalttal fejeztük be a napot a szálloda közelében.

 

 



<< Vissza a listához
E-mail: huszm@t-online.hu