2015.01.28
Nyaralunk
A maspalomasi világítótorony


A jó napból is megárt a sok. Vagy csak annyira be vagyunk oltva „felfedezésekkel”, hogy akkor is megindulunk, ha csak kicsit fedezünk fel a világból. Pedig innen elmenni egyesek szerint vétek. Remek a szálloda, gyönyörű kilátással az óceánra, nagyon jól elosztva a sok napozóhely, a tömbök miatt nem tűnik zsúfoltnak, ráadásul kulináris gyönyöröket rejteget. Le a kalappal előttük. Ami ilyen messze van bármitől, mint itt a hegyek és golfpályák között lévő szálló, ahol egy élelmiszerbolt sincs, így a vendég kénytelen csak a szálloda éttermei közül válogatni, vissza is élhetnének a helyzettel. De becsületükre legyen mondva, nem teszik, sőt. Olyan konyhai remekeket készítenek, amilyenekről sok világhírű szálloda étterme csak álmodik. Eddig négyet próbáltunk ki a hat étteremből, és mindig pozitív „meglepetések” értek. Egyszóval remek választás volt ez a hotel.
Ennek ellenére a vasárnapi és hétfői semmittevés (napozás) után kedden már „mehetnékünk” támadt. A szálloda naponta nyolcszor üzemeltet egy buszjáratot, ami levisz az óceán partjára a sziget legdélibb csücskébe, Maspalomasra. Kedden a délutáni busszal lementünk. 27 fokot mutatott a hőmérő délután, ami még kicsivel magasabb is az ilyenkor szokásosnál.
Maspalomas is elmondhatja magáról, hogy a 20. századi turizmus fellendülésének köszönheti létét. Homok váltakozott a fekete kővel, a kopár vidéken a kaktuszokon és kavicson kívül itt semmi nem volt. Csak az 1960-as évektől kezdett kiépülni, turisztikai célpontként. 
A Gran Canaria legdélibb részén fekvő szállodaváros egyik legnagyobb látványossága a hat kilométer hosszú és 1-2 kilométer széles homokdűnék sora. Amit gyorsan besoroltak a természetvédelmi területek közé. Ezzel együtt a tevék is természeti védelem alatt állhatnak itt, mert a tevegeltetés is virágzó üzlet lett errefelé. Igaz, a marokkói Agadir alatt vagyunk egy hangyányival, ha ránézünk a térképre. Ott is van homok is, teve is.
Másik nevezetessége a 68 méter magas világítótorony az El Faro, amely 1889-óta áll. Huszonnyolc évig építették. Nem siették el, itt a környéken nem lakott senki, csak a hajósoknak jelezte, hogy ez a sziget legdélibb csücske.
A Playa del Igléstől a homokdűnéken túl a toronyig alakult ki egy harmadik „nevezetesség”, a nudista paradicsom.
Érdekes végig sétálni a parton. Szinte minden fajtája megtalálható az óceán partnak. Homok, kavics, kő. Szép a kiépített sétány, az ide ültetett és gondosan ápolt fűvel. Mindenütt éttermek, kávézók, és világmárkák elegáns üzletei, mint a világ bármely nyaralóhelyén. És kevésbé drága, nem túl jó minőségű termékekkel kis boltok sora szorosan egymás mellett, akár egy piacon. Gyönyörű szállodák, privát nyaralótömbök, a buszpályaudvarról az egész sziget elérhető, kaszinó és konferencia központ, hogy a leghidegebb időszakban is legyen elég vendég. Mindig elcsodálkozom, milyen érvekkel győznek meg tudományos társaságokat, komoly világcégeket, hogy ilyen helyeken tartsanak értekezleteket, konferenciákat. De sikerül, láthatóan a legeldugottabb helyeken is nő a konferenciázók száma.
Találomra az óceán partján beültünk egy étterembe, itt sem csalódtunk. Az utolsó szállodai busz szedett össze minket. Egy délután mindent láttunk Maspalomason. Most két napig marad a semmittevés,- időnként a forró déli nap elől elszököm, mint most is - aztán irány a főváros Las Palmas, ahol vár a középkori óváros látnivalóival, és a kultúra. 



<< Vissza a listához
E-mail: huszm@t-online.hu