2014.07.17
Csavargás Linzben
A linzi Főtér a Szentháromság szoborral, háttérben az Ursulinenkirche tornyai

Szerdán reggeli után elindultunk felfedezni Linz belvárosát. A város izgalmas és érdekes részét, amit érdemes látogatni, mert megmaradt olyannak, amilyennek építették.  Nagyszerű dolog a modern építészet, a kényelem, a technika fejlődése. De igazán nem érdekel. Ami miatt az ember más városokra kíváncsi, az elsősorban a múlt, és annak megőrzési módja. Megőrizni is sokféleképpen lehet. Bekerítve, „holt”állapotában mutogatva, lepusztult várként, vagy állandóan karbantartva, felújítva, belülről modernné téve, meghagyva a későbbi kor emberének a rácsodálkozást. Ez utóbbi miatt szeretem az osztrák, német és északi országokat. A megőrizni, megtartani itt alapvető igény. Élni benne így lesz különleges lehetőség. 
A lerobbantott régi helyett a földből kinövő egyforma magas kockákban az ember érzelmi elszegényedését, az elidegenedést látom. Kivételt képeznek az igazán kreatív épületek, amelyekkel a következő nemzedékeknek üzenünk. Néhány világhírű építész ezekkel mutatja meg a jövő nemzedékeinek, hogy a tudomány és technika teremtette anyagokkal és lehetőségekkel kreatívok is tudtunk lenni és a nagy egyformaság mellett az egyediségből is maradt valami a 21. században. Ezért jó, ha az újat kissé elkülönítik a régitől. Más környezetet teremtenek, városrészek kapnak más hangulatot. Mint itt, Linzben a Musiktheater és környéke a Volksgartennel. 
A szállodától nincs tömegközlekedési eszköz, egy taxival mentünk a Főtérre. A taxis útközben feltűnően érdeklődött a magyar filmek, a magyar irodalom iránt, majd kiderült, hogy Huszár a becsületes neve és az ükapja még tudott magyarul Burgenlandban. A magyar kultúra azért érdekli, mert ő is maga is író. Mindjárt megmutatta most megjelent könyvét! Egy taxisofőr történeteit. Már nem először történik velünk Ausztriában és Németországban, hogy „kultúrtaxissal” utazunk. Sajnos odahaza ez nem nagyon fordul elő.
Ha már itt vagyunk: Linz város rövid története:  
Már i. e. 400 körül több kelta erődítmény és település volt a mai város területén, a Duna vonalán. Linz városát 410-ben említették először a római állami kézikönyvben Lentia néven. A település a Duna kanyarulatáról lett elnevezve, ahol a város határai kezdődtek. A rómaiak az első évszázad közepén építtettek egy erődöt a Dunán. A 2. században nagyobbra cseréltek. Lentiát a 2. évszázadban pár alkalommal megzavarta az ellenséges germán csapatok betörése, de átvészelte a népvándorlást.
A 700-as években bajor királyi fennhatóság alá kerül, a birodalom keleti határterületévé válik. 799-ben Linze a település neve. Bécshez hasonlóan a 13. században a Babenbergek szerzik meg a város irányítása fölötti hatalmat, majd a 15. században rövid ideig a Római Birodalom királyi székhelye. 1490-től tartományi főváros. I. Maximilian kiváltságokat, és hídépítési jogot ad a linzieknek. A linzi a harmadik Duna fölött átívelő híd volt.
Az ipari fellendülés a 17. században kezdődik, textilgyár települ a városba.  A kontinens és Ausztria első lóvasútjának egyik állomása itt épült. A part menti fekvés ideális lehetőség a kikötő megnyitásának. 1842: az első hajógyár. A XIX. század közepétől megjelenik a gőzhajózás a Dunán. Az ipari termelésnek köszönhetően Linz városa rohamos fejlődésnek indul. A lóvasutat 1897-ben elektromos villamosok váltják fel.
1938-ban a városban fejlett ipari és közigazgatási központot építettek ki. A hitleri uralom idején a város fontos szerepet töltött be a Német Birodalom életében. Hitler ide tervezte a világ legnagyobb Művészeti és Festészeti Galériáját. A várost egyfajta német Budapestté akarta tenni.  
Linz szürke ipari városképén nemrég változtatott. Több rendezvény színhelye volt. Ma itt rendezik az Ars Elektronicát, s több kulturális intézménynek ad otthont. A város 2009-ben Európa kulturális fővárosa volt.
A Főtér. A város szívében elhelyezkedő Hauptplatz a Duna mellett helyezkedik el. Európa egyik legszebb és legnagyobb barokk tere.  220 méter hosszú, 60 méter széles, közepén a Szentháromság-szoborral. A téren 1200 óta nem történtek nagyobb átalakítások. A házak reneszánsz és a barokk stílusban épültek. A zártság érzését a Duna látványa oldja fel. A Duna felé haladva mindkét oldalon hatalmas ház, szinte a tér „kapuja”. Ez maradt meg Hitler gigantikus álmaiból. A Duna hídja rengeteg virággal van beültetve, szép, rendezett a partvonal. Szép látvány a túloldalon kéklő „hegyekkel”, a vízen álló hajókkal.
A tér közepén lévő Szentháromság szobrot 1716-ban emelték. Pestisoszlopként is emlegetik.  26 méter magas, tetején aranyozott alakok találhatóak. A Városháza a tér keleti oldalán magasodik. Megnéztük a nyugati oldalon épített Freichtingerhaus-t, melynek barokk homlokzata és árkádos udvara nagyon szép. Az északnyugati sarok fő látványossága a Neue Galeria. Benne múlt századbeli közép-európai festők alkotásai láthatók.
A térről induló kis városnéző vonattal átmentünk a Duna túlsó oldalára, megkerülve az Ars Electronica Center és az új Városháza modern épületét. Innen látható a Lentos Kunstmuseum modern épülete és a Bruckner ház félkör alakú épülete is. Bruckner Linz közelében született, itt is dolgozott. Az óváros utcáin csavarog a vonatocska. Megmutatta, mit érdemes gyalogosan is megtekinteni. A 25 perces utazás után nekivágtunk a szűk kis utcácskáknak, felfedezni a szépségeket.
Templomokkal bőven el van látva a város, az Alter Dom, a Neuer Dom, a Stadtpfarrkirche, az Ursulinenkirche, a Minoritenkirche és a Karmelitenkirche egy négyzetkilométeren belül szinte versenyeznek egymással, hogy melyiket kell megtekinteni.
A barokk stílusú Alter Dom 1669-678 között épült. 1909-ig ez volt a linzi katedrális. A Neuer Dom 1909-ben átvette a katedrális funkciót. 134 méteres tornyával Ausztria második legmagasabb temploma. A Statdpfarrkirche a város egyik legrégebbi temploma a 13. századból. III. Frigyes szíve itt van eltemetve. Egy székely testvérvárosból egy fatáblán székely kapu látható kicsiben az egyik falon. A már messziről látható két zömök tornyú Ursulinenkirche késő barokk. Az oltárképek olasz festők remekművei. 1985 óta a templomhoz tartozó Orsolya rendi apátság művészeti kiállítások és koncertek színhelye. Alagsorában pinceszínház működik. A Minorita templom és kolostor már 1236-ban állt, a reformáció során átalakították, majd 1751-ben egy egyhajós gyönyörű rokokó templommá varázsolták. A Karmelitenkirche (1726) gazdag barokk díszítésű.
A templomokat nem egymás után néztük meg, hanem ahogy haladtunk az utcákon boltíves udvarok, gyönyörű 17.-18. századi paloták között, mindig szembe jöttek velünk. És az egyre melegebb időben szinte jól esett néhány percre leülni a hűs templomokban. A Landhaus közvetlenül a Minorita templom mellett a tartományi székház a 16. századból származik, reneszánsz hangulatú. A belső udvar ugyancsak szép. Az önmagában is nevezetességnek számító Planetenbrunnen szökőkúton a ptolemaioszi rendszer hét bolygóját látni. Az északi szárnyat a város egyik legkitűnőbb reneszánsz építményének is nevezik.
A Mozart ház arról nevezetes, hogy a szerző zseni állítólag itt írta a Linzi szimfóniát, mindössze 3 nap alatt. A háznak szép árkádos udvara és lépcsőháza van. 
Gyönyörűek a Régi Piactér 16.-18. századi palotái. Egyik szebb, mint a másik. Mindegyik tatarozva, mintha nemrég épültek volna. Azt hiszem, ez az egyik vonzereje Ausztriának: a régi dolgok megőrzése.
A Landstrasse fő utca, akárcsak Grazban, itt is bevásárló utca. Csak villamos közlekedik itt, és a gyalogosok. (Meg az életveszélyes biciklisták itt is). Az utca mindkét oldalán paloták sorakoznak. Szinte minden második épületen a tábla: műemlék. A magyarázattal: mikor kié volt a ház. A több mint egy kilométeres utca bejárása után a Schiller parknál, a Városi Könyvtárnál ismét taxiba ültünk, miután a lábaink már nem bírták az egész napos strapát. Napközben többször ültünk be egy kávéra, üdítőre, és egy kellemes étteremben ebédeltünk. Közben egyre melegebb lett, délutánra már a harminc fokot is meghaladta a hőmérséklet. Ma tovább vonatozunk Münchenbe, onnan Stuttgartba.
 



<< Vissza a listához
E-mail: huszm@t-online.hu