2014.03.29
Ismerkedés Portóval, kirándulás Bragába
A bragai Bom Jesus do Monte templomhoz vezető barokk lépcsősor

A világ időjárása megváltozott. Sajnos ez vonatkozik Portugáliára is. Még örülhetünk, hogy Lisszabonban annyira jó időnk volt. A megérkezésünket leszámítva Portóban eddig borús, esős napokat élünk. A helyieknek is szokatlan ez a jó pár fokkal hűvösebb, borús idő. A portával megpróbáltuk „kiszámítani”, melyik nap nem lesz esős a délután, hogy akkorra kérjünk egy kocsit idegenvezetővel Bragába. Péntek ígérkezett esőtlennek.
Ezzel szemben borús, felhős időre ébredtünk. Nem számít. Most vagyunk itt, nem várunk tovább. Ha esik, ha nem, délelőtt lemegyünk a folyópartra. Ha másért nem, hát úgy első „blikkre” körülnézni. Ha valaki Porto városa iránt érdeklődik, az első kép biztos a Douro partja, a sok borkereskedő cég hatalmas reklámbetűivel, és a Ponte de Dom Luis I. híd. A szállodától pár méterre van egy lift, ami levisz a Funicular Dos Guindaishoz. 2004-ben nyitották meg ezt a siklót, ami 61 méter magasból három perc alatt ér le Porto ikonja, a Ponte Dom Luis I. hídnak a lábához.
A hidat 1886-ban nyitották meg. Akkor a világ leghosszabb acél boltívét jelentette. A kétszintes híd felső szintjét a metró használja, az alsó szinten gépkocsik és gyalogosak közlekednek. A folyópartról és a siklóról több híd látható. Ugyanis négy másik híd van a városban, amelyeket legjobban a Douro folyón hajókázva látni. Ha megjavul az idő, ki is próbáljuk. A leghíresebb a Gustave Eiffel tervei alapján készült és 1876-ban átadott Dona Maria Pia vasúti híd. A Ponte do Infante 280 méteres beton íve a leghosszabb a világon. A három íves Ponte de Sao Joao, és negyedik az Arrabidfa híd. 
A rakpart egyik része a Cais da Ribeira kerület középkori utcákból és szűk sikátorokból áll. Elhasználtságával, lepukkadtságával is elragadó hely, amely a folyóparti Praca da Ribeira térben végződik. Tradicionális hajók és színes régi házak kínálják a fotótémát a festői szépségű helyen. Nem véletlenül nyilvánította az UNESCO Világörökségi helyszínnek. 
Az egyik kávézótulajdonos Péter szerint nagy éjszakai élet zajlik itt, és ez nappal is látszik. Kis kávézójának emeletéről remek a kilátás a vízre. A fal tele van a világ különböző helyeiről küldött képeslapokkal. Mi is kaptunk kettőt, neki címezve, hogy majd küldjük vissza. Tucatnyi kávéház, bár és étterem a középkori árkádok alatt. Ez a város legnépszerűbb evő-ivó-mulató kerülete.
A tér közepén egy bronz kocka körül kávéházi asztalok. A sarkon a Casa do Infante. Itt született Tengerész Henrik herceg, a Navigator.(1394.) Sokáig a városi vámház épülete volt, most Porto történetéről archívum. A túloldalon a Cais de Gaia folyópart a portói borházakkal. Adminisztratívan összetartoznak, mégis külön város, és négyszer nagyobb, mint Oportó, ez az oldal. Valaha ott éltek a szegényebbek, de ott volt az ipar, és ma is sokkal modernebb város, mint ez az oldal. Itt azért látszanak lerobbanva a régi házak, mert az emberek inkább kiköltöznek a városmagból. Nyilván ez a helyzet Lisszabonban is. 
Esni kezdett. Egy kis étteremben megebédeltünk, és kettőre visszamentünk a szállóba, mert jött értünk a kocsi. Irány: Braga
A bragai kirándulás ötlete már otthon felmerült. Braga fontos városa a portugáloknak. A kelta alapítású város története több mint 2000 éves. Idő előtt 250-ben elfoglalják a rómaiak, majd 715-ben a mórok. 1093 és 1147 között Braga volt a portugál királyi udvar rezidenciája. Vallási központ, Lisszabon és Porto után a harmadik legnagyobb város. Portugál mondás, hogy "Lisszabon szórakozik, Porto dolgozik, Braga imádkozik." Nem véletlenül. A 180 000 lakosú városban 300 templom található. 
Szemben sok portugál várossal Braga nem sokat nyert a felfedezésekkel. Diego de Sousa érsek indította el a nagymértékű fejlődést a 16. században. Utak, közterek és természetesen új templomok épültek. A középkori kisvárosból valódi reneszánsz város lett. Sorban épültek a paloták, amelyek nagy része ma is megvan.
A 18. században a város és környéke újabb épületekkel gyarapodott. Ekkor épült fel a Bom Jesus do Monte templom a lépcsősorával. A barokk várost a 19. században elfoglalták Napóleon csapatai, megkezdődött a hanyatlása. A század második felében azonban a Brazíliából meggazdagodva visszajött portugálok sok újat építettek, amelyek ma is meglátszanak a város képén.
Gazdag vidéken, jó minőségű autósztrádán haladtunk az 55 kilométerre lévő városhoz. Modern, új házak mindenütt, rend, és tisztaság a kellemes dombos zöld vidéken. Idegenvezetőnk szerint Braga az egyik leggyorsabban fejlődő város. Az egyetemi képzésnek köszönhetően sok cég telepedett ide. Elmentünk a spanyol-portugál nanotechnológiai központ modern épületei előtt, ahová 54 országból érkeztek munkatársak.
Először felmentünk a hegyre. A tetőn lévő Santuário do Bom Jesus do Monte spirituális szentély Portugália legszebbjei közé tartozik. Gyönyörűen karbantartott kertjeiben virágzik a sokszínű japán rózsafa és virít a sok kiültetett virág. A neoklasszicista templomot Carlos Amarante építette a 18. század végén. A templomhoz a híres barokk cikk-cakkos 648 lépcső vezet 116 méteres magasságig. A lépcsősor mellett útközben kis szökőkutak és szobrok mellett kell végigmennie a zarándoklónak vagy térden állva. Az idegenvezetőnk Luis szerint még ma is sokan így zarándokolnak fel a templomhoz. Aki fentről akarja hosszabban is nézni ezt a gyönyörű kilátást, ezt az elbűvölő tájat, annak több luxusszálloda áll rendelkezésére.
  Fel lehet menni drótkötélpályán is. 1882-ben építették a csak vízzel hajtott siklót, amely az első sikló volt az ibériai félszigeten. Azóta megállás nélkül, balesetmentesen közlekedik. 
Lementünk a városba. Az Arco de Porta Nova 18. századi városkapun mentünk be a „barokk csodába”, az óvárosba. Feltűnt, hogy a kapun nincs ajtó. Luis szerint a bragaiak mindig befogadó, vendégszerető emberek voltak, soha nem kellett bezárni a városkaput. Ha valaki ma elfelejti bezárni a lakását, azt kérdezik, hogy nem Bragából való-e.
A városban egymást érik a régi és még régebbi épületek, paloták, templomok. Csak a szűkebb Braga belvárosában 86 templom található. Őrzik a múltat a városban. Egy kávézóban a padló alatt láthatók Ruínas romanas de Bracara Augusta római város romjai. Az Augusztus császár által i.e.300 és 400. között alapított város Észak Ibéria római fővárosa volt mielőtt elfoglalták a vizigótok és az arabok. 1970 óta dolgoznak a rekonstrukcióján. Mi kávézgatás közben a talpunk alatti üvegen keresztül láttuk a római romokat.
Ma is áll a korábbi püspöki palota (1723). A palota három épületcsoportja a 14. – 17. században épült. Ma Portugália egyik legjobb régi könyvtára. Előtte egy szépen gondozott kert szökőkúttal, virágzó fákkal.
A Jardim de Santa Bárbara  kert a korábbi püspöki palota mellett a 17. században készült. A színes virágok között egy középkori palota romjai is láthatóak.
Az egykori püspöki palotával szemben egy pelikán kút áll, és a 17. században készült Camara Municipal barokk városháza. A város régi épületeiről összegyűjtött csempék láthatók az első emeletén.
A Sé katedrális Portugália legrégibb katedrálisa, tele művészi kincsekkel. 1070-ben kezdték építeni. Többször átépítették, így gótikus, reneszánsz és barokk stílusok is megtalálhatók benne. A díszes mánuel stílusú tornyok és tetők, a faragott oltár és a két mellékoltár gyönyörűek. De legszebb díszei a két barokk aranyozott orgona, a festett mennyezettel. 
Fél hétre értünk vissza a szállodába, gyorsan pihentünk volna egy keveset, de olyan hangos dörgések, villámlások, szélviharral kísért jégeső zúdult a városra, szinte féltünk az ötödik emeleten. Szerencsére háromnegyed kilenckor el tudtunk indulni a fél tízkor kezdődő, a Casa da Musica híres koncert termében tartott Orquestra Sinfónica do Porto hangversenyére. Itt minden előadás ilyen későn kezdődik.
Vezényelt: Christoph König fiatal német karmester. A műsor Dohnányi Ernő: Pierette fátyla op.18, Schubert: Befejezetlen szimfónia és Liszt: 2. magyar rapszódia.
A Casa da Musica-t Porto építészeti csodáját Rem Koolhaas világhírű építész kizárólag zenei előadások számára tervezte. A tizenkét emeletes szabálytalan doboz formájú épület kívülről is érdekes. Sokak szerint úgy néz ki, mintha egy meteor csapódott volna be a város közepébe. A város főútvonalán az Avenida da Boavistán található egy körforgalomban. Szemben vele hatalmas oszlop áll egy oroszlánnal és egy francia sassal. Azt jelképezi, amikor a portugálok és az angolok győztek a félszigeti háborúban a spanyolok felett. 
A kívülről vakító fehér épületbe lépve szinte csak a rideg fém vesz körül. A koncertterembe lépve megváltozik az érzésed. Fa, üveg, és halványszürke bársonyborítású széksorok adják a 1300 üléses auditóriumot. Tökéletes az akusztika. A falon egy aranyozott barokk orgona. Különleges az ülések megoldása. Amikor leülsz, az ülés alád csúszik. Van helye a lábadnak, kezednek, szóval a hallgatók kényelmére is gondoltak. A folyosók, a teremhez vezető lépcsők elég ridegek. Fém és üveg, szokni kell. A „szőnyegezés” enyhén szólva bizarr. Mozog a lábad alatt, alig lehet rajta járni. Szóval elmondható a nagyteremről: Kívül különleges, belül tökéletes.  
A koncert nagyon jó volt, a Dohnányi darab eddig számunkra ismeretlen volt. Nagyon tetszett. A zenekar akárcsak Lisszabonban itt is soknemzetiségű, a nevek alapján négy magyar zenészt véltünk felfedezni.



<< Vissza a listához
E-mail: huszm@t-online.hu