2012.10.24
Miami sokféle arca
South Beach déli csücskének házai

             Hétfőn ismét a belvárosba buszoztunk, még volt néhány felfedezésre váró épület, bár már csak csavargunk. A buszon egy külföldi fiatal pár nézegette a térképet, nem tudták, hol vannak. A leány érdeklődött egy idős utasnál, de az idősebb úr csak spanyolul tudott. Nem csoda, Floridának már 62 százaléka spanyol anyanyelvű. És hasonlóan a többi Amerikában élőhöz, fogalma sincs semmiről. A buszsofőr sem tudott segíteni. Biztattam Istvánt - ő úgyis „mindent tud”, és már sokadik alkalommal vagyunk a városban, - segítsen nekik.   Oroszul szólt hozzájuk - bejött.   Aminek a férfi örült nagyon, mert valóban oroszok voltak, és nem tudott angolul. Párom elmagyarázta az anyanyelvükön, hogy a Port of Miamihoz hol kell leszállni, és merre menjenek. Nyilvánvaló volt, hogy a cruise kikötőbe igyekeznek.

A hátunk mögött ülő fekete fiú nem értette mit magyarázott István. Amikor megtudta, hogy az oroszok hová akartak menni, közölte: jó, akkor nem tévedett. Majd megkérdezte, milyen nyelven beszélünk. Mondtuk: magyarul. Erre boldogan felkiáltott: Óh, Budapest) Azok a mennyei sütemények, Buda és Pest, a nagy víz a Duna! Öt évvel ezelőtt járt nálunk és nagyon tetszett neki. Szóval kedves Janikovszky Éva ott a mennyekben, velünk is „mindig történik valami”!

            Miami tulajdonképpen mindössze 116 éve létezik. Úgy indult, hogy 1896.-ban Flagler iparmágnás megépítette a vasútvonalat. Ezzel megindult a bevándorlás északról.

Miami belvárosa az 1920-as években épült ki a nagy Florida Land Boom idején. Aki tudott, építkezett a városban. A „történelmi belváros” mindössze néhány utcányi, 20-25 épület.

A Hahn épület neoklasszicista stílusú, mint itt a legtöbb. Szép díszítéssel, akantusz levelekkel, végig kilyukasztott mellvéddel a sarkon. Miami legöregebb római katolikus temploma a Gesu Church 1896-ban a vasúttal együtt épült. Olasz márvány oltára, német ólomüveg ablakai a nagy melegben meglepően hatnak.

A Ralston/Carrion Building volt Miami első felhőkarcolója, a maga nyolc emeletével. Állítólag tíz mérföldről látták a tengeren a hajók és így kormányozták magukat a kikötőbe.

Az Olympia Theater/Gusman Center for the Performing Arts gazdagon díszített mediterrán „megújulás” stílusban épült, kiváló példája az 1920-as évek amerikai mozi-palotáinak. Mór mennyezet, hatalmas velencei csillárok vannak Miami első légkondicionált épületében. És beengednek körülnézni akkor is, ha nincs előadás. Ez csak néhány épület a régi szép időkből. Mert ma mintha versenyre akarnának kelni Manhattan-nel. Egyre több és magasabb felhőkarcoló épül. A Brickell negyed már teljesen olyan, mintha New Yorkban lennénk. Csak jóval tisztább, és rendezettebb, és az állandóan fúvó friss szellő miatt remek a levegő még a párás napokon is.

            Idén márciusban adták át Miami Marlins baseball stadionját. Mintegy 600 millió dollárba került a létesítmény. Már három vizsgálóbizottság alakult, hogy miből és miért épült ez a stadion, szükséges-e az adófizetők pénzét ilyen módon kidobni, kik nyertek ezzel a stadionnal, egyáltalán mi újság az építkezés körül. Eddig semmire nincs semmilyen válasz, kaptuk az információt a bárban egyik este. Mintha otthon lennénk. Még az életben nem hallottam, hogy egy vizsgálóbizottság eredményre jutott volna. Felelőst meg soha sehol nem találnak. Itt is a politika az erősebb, és itt is az emberek „szívnak”. Itt is lopnak, hazudnak. A nagy különbség, hogy itt az embereket nem érdekli a politika. Igaz, a politika nem akar beleszólni az életükbe. Nincs ellenségkép, mint nálunk. Tudomásul veszik, hogy a politikusok lopnak, csalnak, hazudnak, ennyi. Nálunk még mindig azt remélik megtévesztett embertársaink, hogy valamit kaphatnak kedvenc politikusaiktól. Majd megoldja az én problémámat is. Pedig nem is ismeri. Bárhol a világon csak az lesz politikus, aki nem képes normális emberi tevékenységre, a saját erejéből nem képes megélni. Megpróbál a politikán keresztül meggazdagodni, befolyáshoz jutni.

Itt éppen túl vannak az Obama és Romney harmadik TV vitáján, -amely tele volt egymás udvarias földbe taposásával, egymás ötleteinek tönkretételével. És a nagy semmi mellébeszéléssel, különösen Obama részéről. A nézőknek mégis tetszett. Szerintem azok fognak újra Obamára szavazni, akik a tönkretett gazdaság kis lyukaiból jól élnek. Az értelem itt is a béka ama bizonyos hátsó fele alatt van.

            Kedden reggel elindultunk felfedezni Miami Beach South Beach részének „alsó végét”. Maga Miami Bech Amerika első resortja volt. A húszas évek álomvilága épült itt fel az art deko negyedben, a nyaralás, a gondtalan jólét a jó élet szimbólumaként épültek sorban a villák, szállodák, éttermek. Az ötvenes évekre lepusztult részt a megalakított South Beach Art Deko Society hivatott megmenteni. Jó látni, ahogy a két éve már látszó felújítások a legtöbb helyen befejeződtek, gyönyörű az egész, sok helyen még újjáépítenek, vagy új házak épülnek. Sok új közülük az olyan mintha, de tartva a stílus előírásait, nagyon jól illeszkednek a többihez.

A helyi buszjárat majdnem elvisz a földnyelv végéig, ahol néhány hatalmas felhőkarcoló társasház épült fel az utóbbi években szépen karbantartott parkban. Innen látni a belvárost a túloldalon, rálátni a kikötőre, a Fisher Island-ra, és természetesen előtte az óceán.

            Ha a Collins Avenue egyik végpontját már láttuk, megnézzük a másik végét is, határoztuk el. (Ráadásul van heti jegyünk, legalább kihasználjuk.) Senki nem tudja pontosan, milyen hosszú ez a sugárút, általában 15-16 kilométeresre becsülik. Mi a 9. utcánál lakunk, és a sugárút a 192. utcánál fejeződik be.

            A sugárúton Miami szinte egész története megjelenik. Rögtön az elején Joe’S Crab Restaurantja. Meglepődtünk, miért vonulnak be öltönyös férfiak a dög melegben az étterembe. Utánanéztünk és kiderült, hogy az 1914-ben nyitott étterem a celebek és politikusok kedvelt helye. Bejutni csak öltöny-nyakkendőben felöltözve lehet, így is néha két órát kell várni, hogy asztalhoz jusson valaki. A 3. utcánál a Zsidó Múzeum 1934-ből származó art deko épülete. Az egykori zsinagógából kialakított múzeumban két éve már jártunk.

Az 5. utcánál kezdődik az Art Deco negyed. 1979-ben vették fel műemléki listára az egész területet, azóta egyfolytában tart a felújítás. A 6.-tól a 9. utcáig drága üzletek: Armani, Benneton, Nike, Gap, Versace, Hugo Boss és a többi. Ugyanitt vannak a kicsiny art deco szállodák - köztük a miénk: a Blue Moon is. Itt az Essex, Al Capone egyik kedvenc helye, a Tudor, és a National is.

Tovább észak felé, a nagyhírű „történelmi szállodák” mellett már megjelennek a luxustársasházak, és az újabb hatalmas luxushotelek. A North Beach elején a 63. utcánál a Casablanca Hotel bejáratát istennők giccses szobrai őrzik. A 67. utcánál a híres Deauville Resort az 50-es, 60-as évek menő vendégeinek szállodája. Frank Sinatra, Sammy Davis, Dean Mirtis és a Beatles szálltak itt meg. A 74. utca körüli bevásárló terület az 50-es évek hangulatát idézi: drugstore, hentes, újságárus és mozi.

Áthaladunk Surfside „városkán” és a 96. utcánál elérjük Bal Harbourt. Az egyik legelegánsabb negyed, hatalmas felhőkarcolókkal, és a Bal Harbour Shops bevásárló üzletekkel. Ez Florida válasza a Los Angelesi Rodeo Drive-ra. Nem messze sárkányt eregetnek. Az állandó óceáni légáramlat segíti a kis repülő remekműveket tovaszállni.

Nem lehet meg egy rendes Beach golfpályák nélkül. A 105. utca felett 3 pálya is található. A 163. utcánál hídon megy át a sugárút és elérjük Sunny Isles Beach-et. Ma arról nevezetes ez a rész, hogy 2, 5 kilométeres strandja a leglátogatottabb Amerikában. Visszaköszönnek a régi emlékek, néhány megmaradt régi hotel-motel formájában. Ilyen a Szahara, amelynek bejáratát két teve és egy arab jelzi, vagy a Suez a két szfinksz szoborral, a Desert Inn, ahol lovaskocsi a „beterelő” motívum.

Messziről láthatók az újabb és újabb társasházak sokemeletes tornyai, és ahol egy csepp hely akad, folyik az újabbak építése. Rengeteg a bevándorló, köztük több pénzes ember, mert a jobb házakban ugyancsak drága egy lakás. Milliókban lehet számolni. Persze dollármilliókban. A kisebbeket sok az USA más államából a jó idő miatt ideköltöző nyugdíjas vásárolja. Elértük a 192. utcát. A Collins Avenue folytatása már az Ocean Boulvard.

Mindezt a múltbeli és jelenkori utazást két autóbuszjárattal, több leszállással és sétával lehet lebonyolítani. Kicsit fárasztó, meleg is van, de akad bár és kávézó elég, ahol meg lehet pihenni.

 

 

 

 

 



<< Vissza a listához
E-mail: huszm@t-online.hu