2012.08.07
A középkori óváros Bolognában
Bologna egyik jelképe a főtér Neptun kútja

Érdekes szöveget találtam az egyik prospektusban:

Bolognát három dologgal lehet jellemezni: tanult, kövér és vörös.

Magyarázat: tanult: a legrégebbi európai egyetemre utal, aminek érdekessége, hogy soha nem volt írásos alapítólevele.

A kövér a város konyhájára vonatkozik, aminek legfontosabb elemei: tortellini, a lasagne és a tagliatelle, a mortadella, bolognai kolbász és a bolognai szósz, azaz itt: ragu.

A vörös a vörös téglából épült házak falait és a tetők színét jelzi.

Korán bementünk az óvárosba, tekintettel a templomok nyitva tartására. Hétfő lévén a múzeumok itt is zárva vannak.

A város egyik nevezetessége a 38 km hosszú elegáns árkádsora, amely Torinóhoz hasonlóan véd a melegtől, esőtől, hótól. A San Luca a világ leghosszabb árkádsora 3,5 kilométeres, 666 árkáddal. Az egyik középkori városkaput köti össze a San Luca szentéllyel. Sétánk során különböző árkádokkal találkoztunk a 13. századtól máig.

 Bologna jelképei a Garisenda és Asinelli tornyok is. A tornyoknak fontos katonai funkciói voltak: védekezés és jeladás, de magasságukkal jelezték a nemesi családok szociális presztízsét is. A 12. század végén legalább száz tornya volt a városnak. Mára a tüzek, háborúk után csak húsz maradt. A tornyok lábánál San Petronio 1670-ben készült szobra áll.

            Az Asinelli család által építtetett torony (1119) a következő században már a város ellenőrzése alatt állt. 97,2 méter magas, 498 lépcsője van, ami 1684-ben készült el. Ma az árkádok alatt néhány műhely és kisebb bolt emlékeztet a középkori kereskedésre. A Garisenda torony vele egykorú de jóval kisebbre építették, (47 méter) mert a talaj alatta süppedősebb volt.

            A környezetkárosodás miatt mindkét 900 éves torony komoly veszélyben van.

A középkorban csatangolva néhány lépés és a Santi Bartolomeo templomhoz értünk. A 11. századi templom helyén 1694-ben elkészült hatalmas templom Lodovico Carracci és Guido Reno festményei mellett a bolognai iskolai legkiválóbb mestereinek munkáival van tele.

            A 14. század végétől szolgálta a Palazzo della Mercanzia a bolognai kereskedelmet. A ház ma is a Kereskedelmi- Ipari és Mezőgazdasági Kamaráé.

Újabb két palota egymással szemben a Pepoli család részére épült a 14. század végén. A Palazzo Pepoli Campogrande és a Palazzo Pepoli Vecchio. Utóbbi a Bolognai Történeti Múzeum. Ezek a paloták ma is eredeti állapotban vannak, állítólag még a fa tartóoszlopok és a mennyezetek is kibírtak néhány száz évet.

            Szinte véletlenül keveredtünk az egykori zsidó gettó negyedbe. Mind a mai napig megőrizte alaprajzát, sőt a legtöbb épületét ez a néhány utca a 16. századból, ahol egy emléktábla jelzi az egykori zsinagóga helyét. Hétfő ellenére nyitva volt a Zsidó Múzeum. Tartalmas videókkal, részletes tablókkal Emilia Romagna tartomány zsidóságáról emlékezik meg. A tartományban az első századtól éltek zsidók. Bologna, Ferrara, Parma és Modena zsidósága évszázadokon át gettókban élt, de a pénzükre minden uralkodóháznak szüksége volt. A bolognai városi tanácsnak is. Ezért viszonylagos nyugalomban élhettek a németek Észak-Olaszországi bevonulásáig, amikor deportálták az itteni zsidóságot. Névszerinti felsorolásban szerepelnek a múzeumban az elhurcolt zsidók. Ma mindössze 200 fő a zsidó közösség Bolognában.

            Visszatértünk a Piazza Maggiorera, amely nemcsak központja, de a szíve is Bolognának. Gyönyörű román és gótikus épületek övezik, a bazilika, a képtár és a Neptun szökőkút a közepén. A tér épületei a 12- és 14. század közöttiek.

            A tér jobb oldalán a Városháza a gyönyörű harangtoronnyal és egy órával. A homlokzaton három művészeti alkotás: a Madonna di Piazza – Nicolo dell’Arca műve, XIII Gregory szobra és egy sas, amit valószínűleg Michelangelo készített. Az épület belseje is szép. Az épületben az egyéb kincsek mellett a Morandi Múzeum van.

Mivel még nem volt három óra, a tér egyik éttermében ebédeltünk, és kivártuk, míg újra kinyit a teret uraló San Petronio bazilika. Kívül-belül tatarozzák. Ez az egész városra jellemző. Talán úgy öt év múlva érdemes ide visszajönni, fotózni. Most leginkább az építési nylonba csomagolt épületeket, tornyokat látni. Kedvenc férjem szerint akkor majd más épületeik lesznek éppen becsomagolva.

A San Petronio bazilika hatalmas méreteivel döbbenti meg az embert. Nagyobbra tervezték, mint a római Szent Péter bazilikát, de elfogyott a pénz és befejezetlen maradt. 1390-ben rakták le a templom alapkövét, de csak a 17. században fejezték be az építését. A masszív falakat a környező lebontott épületek anyagainak felhasználásával építették. A 3 hajós, 10 oszlopos templom főhajója négyzet alakú. 22 szép kápolnája van az oldalhajókban. Mindegyik kápolna más. Mind képekkel, freskókkal, díszítésekkel tele. (15.-17. század)

A tér másik oldalán sok híres és fontos épület látható. A Pavaglione masszív épületei, a Palazzo dell’Ospedale della Morte és a Palazzo dell’Archiginnasio a 16. századból. Az előbbi a Museo Civic Archeologico, az utóbbi a 700. 000 kötetes városi könyvtár otthona. Ez a fontosabb nyilvános könyvtár a 16. században a bolognai egyetem campusa volt.

            Palazzo de Re Enzo a tér keleti oldalán, szemben a templommal (1246). Itt raboskodott 23 évig az 1248-as pármai csatavesztés után Enzo király 1272-es haláláig.

A Piazza Maggiore mögött a labirintusszerű kis utcák tele vannak régi üzletekkel, piaci árusokkal. A tér megtekintése után érdemes itt csavarogni. A kis utcák tele vannak sonkát-sajtot és gyümölcsöt áruló boltokkal, ahol például friss málnát árultak, amit ugye nagyon szeret egy medve. (párom) Hát megkapta. Késő délután értünk vissza a szállodába, ami szemben a Firenzei nyüzsgő életű tele szállóval, szinte üres. Ahogy a városban is meglepően kevés a turista. Az olaszok már a tengerpartokon vannak nyári szabadságon, a külföldiek a tengerparti üdülőhelyeken kívül inkább a toszkán városokat és Velencét lepik el. Ennek ellenére itt is remek a konyha, akárcsak Firenzében, és gyönyörűen tálalnak.

 

 



<< Vissza a listához
E-mail: huszm@t-online.hu