2012.03.10
Ismét "csemegéztünk" kulturálisan
Oilimpiai visszaszámlálás a Trafalgár téren

Péntek délelőtt a csütörtöki Tate Modern után - pótolva eddigi hiányosságainkat- a Tate Galériába mentünk. Elsősorban egy időszaki kiállítás, a Picasso és a modern brit művészet miatt.

A 66 ezer műalkotással rendelkező Tate Galéria Henry Tate cukornád ültetvényesnek köszönhető. Híres műgyűjtő volt, elsősorban a korabeli, viktoriánus alkotások érdekelték. Gyűjteményét felajánlotta az államnak, majd azt is, hogy megfelelő galériát épít, ha kap hozzá területet. 1897.-ben nyílt meg a Brit Nemzeti Galéria,- később nevezték el az adományozó Tate- ről. Már nem csak a fővárosban, de Liverpoolban és St. Ivesben is nyíltak „lányai”. Az eredeti épületben az állandó kiállítást az 1500-1900 között készült alkotások adják.

Külön időszaki kiállítás: Picasso és a modern brit művészet.

            Picasso a huszadik század egyik legjelentősebb művészeti alakja, kiemelkedő géniusz, aki megváltoztatta a modern művészet arculatát. A kiállítás bemutatja, hogyan befolyásolta a brit művészetet, milyen szerepet játszott a modern művészet angliai befogadásában, milyen életre szóló kapcsolata volt az országgal. A kiállítás 150 műtárgyat mutat be, több mint 60 Picasso művel. Többek között a „Síró asszony” 1937-ből, vagy az 1925-ös „Három táncos”. Virágárus c. képét eddig még sehol nem láttam. Nagyon tetszik. Már ezért a felfedezésért érdemes volt ide jönnöm.

            A brit művészek: Duncan Grant, Wyndham Lewis, Ben Nicholson, Henry Moore, Francis Bacon, Graham Sutherland és David Hockney munkáin kifejezetten láthatók a „picassoi” nyomok. Ragyogóan rendezett kiállítás, és „telt házas”. Gábor már hetekkel ezelőtt foglalt időt. A Tate állandó kiállításaira ingyenes a belépés, csak az időszakikra kell fizetni nem keveset, fejenként 15 fontot. De adomány címszóval a belépésnél 4 fontot, a ruhatár használatáért 2 fontot várnak el fejenként. Ez ugyan nem kötelező, csak annyira ott van az orrod előtt, hogy kénytelen vagy „adományozni”.

            A kultúra, ha komolyan veszik és jól „tálalják” kifizetődő.

David Hockneyre szintén hatással volt Picasso munkássága – a kiállításon látható Harlequin című festménye – erősen hasonlít Picasso bohócaira. Most önálló kiállítása is van a Royal Academy of Art kiállítótermeiben, csak nem lehet rá már elővételben sem jegyet kapni. Ami jó, hamar elkel előre. Vagy lehet sorban állni és próbálkozni. Aztán vagy sikerül bejutni, vagy nem. Az árak itt is hasonlók, egy belépőjegy 15.50 font (kb. 5400.- Forint)

            Újabb tojásokat fedeztünk fel az utcán, amikor Mártival, egy régi munkatársunkkal találkoztunk, aki háromgyerekes anyaként Londonban él és dolgozik. A randevú után- egy thai étteremben- elsétáltunk a „féláru színházjegy pavilonjához”, szombat estére vettünk jegyeket a „Craizy for you”, Gershwin számokból készült musicalre. Ha nem is fele áron, de jóval olcsóbban. Ez a „féláru jegyvásárlás” nemcsak New Yorkban és Londonban működik.  A kifutó, vagy nem annyira kelendő előadásokra a jegyeket kedvezményesen árulják. Évekkel ezelőtt még a bemutató után láttuk az előadást, kíváncsi vagyok milyenné érett a végére.

            A buszhoz visszafelé a Trafalgar téren mentünk keresztül. A tér közepén egy szerkezet jelzi a visszaszámlálást az olimpia megnyitójáig. De ami igazán meglepett a téren, egy újabb lovas szobor. A Nemzeti Galéria előtt két oldalról egy-egy lovas szobor díszítette a teret. Az egyik szobrot lecserélték egy hintalovas gyerek szoborra. Nekem ez is a város modernségét, nyitottságát jelenti.

Este a Royal Opera House-ban Dvorak: Rusalka című operáját láttuk. Dvorakról egyik kedvencünk az Újvilág Szimfónia „ugrik be”, többször hallgattuk különböző helyeken. Legutoljára a MÜPA nagytermében a Concerto Budapest előadásában.

Bár Dvorák nem operáit tekintette élete fő műveinek, mégis kilencet írt. A kilenc operából a legismertebb, és a legtöbbet játszott a víztündérről szóló tündérmese a Rusalka. Az opera talán legszebb áriája a holdhoz, gyakran szerepel szopránok koncertjein. (A You Tube több felvételt is tartalmaz a Holdhimnuszról. René Fleming és Anna Netrebko gyönyörű felvételeit érdemes meghallgatni.)

Érdekessége, hogy a prágai Nemzeti Színház dramaturgja csak úgy, rendelés nélkül írt    szövegkönyvet a csehek kedvenc mesefigurájáról, a kis hableányról, majd elkezdett hozzá zeneszerzőt keresni. Így került Dvorakhoz a szövegkönyv. Az operát Prágában mutatták be a huszadik század első évében. Harmonikus építése, főleg az áriákban megmutatkozó népies dallamvilága teszi kedveltté. Zenéjét könnyű szeretni.  

A mostani Londoni előadást Jossi Wieler svájci színházi és operarendező és Sergio Morabito német-olasz dramaturg (1993 óta rendeznek együtt) állították színpadra.

Régóta szerettük volna megnézni, zenéjének több részletét már ismerjük. A kritikusok nagyon lehúzták a darabot, egyikük szerint a Royal Opera idei évadja egyébként is nagyon gyengére sikerült, de ez a bemutató mindennek az alja. Nincs igazuk. Mindenesetre a telt házas közönség velünk együtt nem így gondolta. Néha megkaparnám, a kritikusoknak milyen hátsó szándéka van egy előadás kritikájával. Itt csak nem az új opera-igazgatóváltás játszik bele a véleményükbe, aki nem angol. (Hát hogy jön ahhoz egy dán, hogy itt igazgasson?) Az egyik kritika ugyanis úgy fejeződik be, hogy kösse fel a nadrágját.

Szerintem nagyon rendben volt az előadás, talán kissé hosszú volt. A zene gyönyörű, az énekesek egytől egyig jók voltak. Talán a rendezés lett a végén kissé véresebb a kelleténél, már -már krimiszerűvé vált a tündérmese. A bordélyházi környezet az emberi világának szólt?  A boszorkány itt ugyanis egy bordélyház madámja volt, a három erdei nimfa, pedig ott ténykedő prostituált. Elfogadom, hogy így rendezték meg, bár szerintem, ahogy Hófehérkéből, a csehek kedves mesehőséből, Ruszalkából sem illik kurvát csinálni. Viszont a három nimfa olyan bravúrosan mozgott a színpadon, hogy amíg el nem kezdtek énekelni, azt gondoltam, a ballet karból valók. Remekül mozogtak alig ruhájukban. A három erdei nimfa: a fiatal Anna Devin – ír szoprán, Madeleine Pierard new zealandi szoprán és Justina Gringyte litván mezzo az Operaház fiatal művészek programjának tagjai. Példaképül szolgálhatnak hasonló korú amerikai társaiknak. Nemcsak hangban veszik fel velük a versenyt. Bizonyíték, hogy a jó alak   és a kiváló énekhang nem zárja ki egymást. A zenekar nagyszerűen játszott a kanadai karmester Yannick Nézet-Séguin dirigálásával.

        A szereposztás: Ruszalka víztündér: Camilla Nylund finn lírai szoprán. Neki való a szerep, amit remekül meg is oldott. A herceget Bryan Hymel amerikai lírai tenor énekelte. Remek, erős hangja, Carmen Don Joséját és a Madama Butterfly Pinkerton kapitányát is énekli. Az idegen hercegnő Petra Lang a német mezzoszoprán, a világ egyik legkeresettebb Wagner énekesnője itt is bizonyított. A vízi ember szerepében Alan Held amerikai basszus, világsztár. Boszorkány: Agnes Zwierko lengyel altja, nagyon szépen szól. Az erdőőr szerepében: Orendt Gyula fiatal magyar baritonnak örültünk. A kezdő Orendt Gyula berlini és barcelonai sikerei után Londonban is bemutatkozhatott és remekül beilleszkedett a nemzetközi társaságba. A vadász: Daniel Grices angol tenor, kukta: Ilse Eerens holland szoprán. A kritikusok  állításaival szemben egészen rendkívüli operaélményben volt részünk.

 



<< Vissza a listához
E-mail: huszm@t-online.hu