2011.10.18
Érkezés Bázelbe
Helvécia bőröndjén ücsörögve élvezem Bázelt

Na végre egy igaz „rémhír”: Bázelnek van a legjobb éghajlata. Ahogy a mindössze 50 perces vonatozással elhagytuk Zürichet, kisütött a nap, és mire leszálltunk Bázelben, 19 fokot mutatott a hőmérő. Lekerült a kabát, és a kardigán, újra egy szál trikóban élvezhetjük a színes kora őszt.

Bázel éghajlata azért kellemes, mert a Rajna völgye, és a Burgundiai kapun beáramló mediterrán levegő miatt több napsütés éri. Az ősz kevésbé ködös, mint Svájc más részein. Itt a hegyvidékit egy kis mediterrán éghajlat dobja fel. Legalább ez minket is feldobott, egyébként lehangolódtunk a megérkezéskor.

A Marriott nemrég megnyílt Courtyard szállodájával semmi baj. Szinte vadonatúj, és egybeépült a hatalmas Aquabasilea vízi központtal. Tudtuk, hogy nem a belvárosban van. De enyhe túlzás, amit írtak, hogy ötven méterre van a villamos megálló, ami az óvárosba visz. Van az egy kilométer is a Pratteln vasútállomáshoz és a 14-es villamosmegállóhoz. Azt is írja minden Bázel site, hogy ha az ember megérkezik Bázel bármelyik hotelébe, kap egy Bázel Mobility ticketet, amivel ingyen közlekedhet a városon belül. Általában ez még igaz is lehet. De Pratteln helység már a városon kívül van, így rájuk nem vonatkozik. (Megjegyzem, a szálló ára messze nem városon kívüli). Mindegy, nem adjuk fel, különben meg se kottyan ennyi gyaloglás, de István műtött lábával inkább a látnivalók között gyalogolunk szívesebben. A vasútállomásról óránként négyszer megy vonat a főpályaudvarra, hét perc a menetidő. Elegánsak az emeletes HÉV-funkciós nemzetközi vonatok.   Azzal mentünk a városba, és kora délutántól késő estig egy ebéd és egy délutáni kávézást leszámítva jártuk a várost. Kihasználtuk a „későnyarat”, ismerkedtünk a várossal.

Bázel Svájc harmadik legnagyobb városa a Fekete Erdő és a Jura hegység között, a Rajna kanyar két partján, három ország határán, stratégiailag remek helyen fekszik. Itt kezdődik a Felső Rajna, és itt folyik belé a Birs folyó. Vasúti csomópont és az Északi tengerrel összeköttetést biztosító teherkikötő. A középkor óta kereskedő központ az Északi és a Földközi tenger között.

A Rajna jobb partján Kleinbasel, a balon Grossbazel képezi a várost, ahol a külterületeket is beleértve több mint hétszázezer ember lakik. Régóta. Ugyanis már az idő előtti 5. századtól élnek itt emberek. 150 körül jöttek a kelták, majd i.e. 44-ben a rómaiak. Az 5. században a frankok a Frank birodalomhoz csatolták.

Mi magyarok már a kezdetek kezdetén bemutatkoztunk errefelé is. Ugyanis 917-ben szépapáink felégették a várost. Bizonyára szabadságharcot vívtunk, de hazai gyártású fülkék hiányában, külhonban.

Az első rajnai híd (13. század) óta jelentős kereskedelmi város. 1032-től a terület a Német-Római birodalomé. Balszerencséjükre a 14. században pestis, földrengés és tűzvész teszi a földdel egyenlővé a 7. század óta püspöki székhelyet. Gyorsan magához tér, 1460-ban már az első Svájci egyetem működik. Rotterdami Erasmus itt tanított. 1471 óta vásárváros, aminek a jogát III. Frigyestől kapja, és ami fekvésénél fogva egyértelmű. A 15 céhben szerveződött kézművesek 1501-ben Bázelt csatlakoztatták az államszövetséghez. 1860-ban a városfalat lebontják, hatalmas fejlődésnek indul. Ma csak 3 városkapu jelzi az egykori fal helyét.

Az állomástól villamossal mentünk a Piac térig. Az ember szemét, lábát szinte vonzza a14. század óta itt álló gyönyörű vörös Városháza, amit többször átépítettek, az utolsó tatarozás még tart. Tornyai, szobrai mind remekművek.  Egyelőre csak a belső udvarig mentünk.

Előtte a tér ma is piac. Remek hangulatot adnak a kis házi készítésű sajtot - kolbászféléket - olívabogyókat -gyümölcsöket és virágot áruló sátrak.  

A régi házak között kisétáltunk a Rajnához, megtekintve Bázel nevezetességét, Európa legrégibb szállodáját (1681) a Hotel Les Trois Rois (Három királyt), a Mittlere Brücke mellett. Napóleon, Herzl Tivadar, Goethe, Picasso, Thomas Mann, Marc Chagall, Richard Wagner laktak itt. Átsétáltunk a Mittlere Brückén, a Kis Bázel felöli oldal utolsó pillérén megnéztük Helvécia szobrát, aki állítólag egy 2 frankosról lemászva járta körbe Svájcot. Itt is letelepedett és elbűvölte őt a Rajna. Nézi a vizet, háttal a hídon járó embereknek. Pajzs, lándzsa - állandó kellékei alatta, a sarokban plusz a bőröndkéje, hiszen tovább áll. Tetszett nekem a szobor, a bőröndke, rokonléleknek találtam, és gyorsan lefotóztattam magam Bettina Eichin szobrásznő munkájával.

         A Münsterplatzon csatornáznak. Nehezen fotózható, de gyönyörű. E dombon kezdték a várost a kelták (ie.1.század).Majd a római csapatok építettek katonai tábort a határon lévő germánok ellen. A tér közepén befedett római kút a Rajna vízszintjéig ér.

Münster Bázel városának kéttornyú jelképe, a volt katolikus székesegyház. Szinte a város felett uralkodik, faragott, gazdagon díszített kapukkal, 65 méteres belső hajójával. A késő római korban elterjedt kereszténység első székesegyházát a magyarok támadása rongálta meg. A 11. században II. Henrik ajándékozott újat, amit folyamatosan átépítettek. A gazdagok a tér körül építették fel késő gótikus házaikat. Gyönyörűek, mintha most épültek volna régi stílusban. Az ember csak kapkodja a fejét a házak keletkezésének évszámait olvasva. (1376, 1390, 1438)

1529-ben Bázel áttért a protestáns vallásra. A püspök és csatolt részei elhagyták a várost. Az üres házakat gazdag kereskedők vásárolták fel, és átépítették késő barokk és klasszicista stílusban.(18. század.) A templom homlokzatát is restaurálják. Gyönyörű kerengőjében gazdag családok kriptái láthatók. Lenéztünk a két „várost” elválasztó Rajnára, a Rajnán át kifeszített drótkötélen a folyó áramlásával közlekedő kompra, és Kis-Bázelre, ami azért keletkezett, mert a drága Rajna hidat akarták védeni a megerősített új várossal.

Visszafelé a szállóba a 14.-es villamossal mentünk a piactérről. Húsz –huszonöt perces a menetidő, annyi, mint otthon Hévvel a Batthyány térig.

De micsoda különbség! Nem csak a bár régi, de nagyon tiszta villamos, a villamoson rendszeresített szemetes, az utasok viselkedése- még helyet is adnak át- de ahol jár! Patyolat tiszta új és régi épületekben hangulatos lakónegyedek, kisvárosokként érnek össze.  Megértettük: nem a szálló van messze, Svájcban semmi nincs messze, és mindenhová remek tömegközlekedés van. Nem autóbuszok, hanem igen hosszú távolságokat, környező „falvakat” - ami nálunk külső kerület - bejáró villamosok, trolik, vonatok. Mintha Budapest nem egy város lenne, hanem külön város Erzsébet, Róma fürdő, Kispest, Rózsadomb.  Mindez rengeteg zöldben a hegyek karéjában.

Szerencsére még nyolc óra előtt értünk az állomásra, így fel tudtunk szállni az uszodáig rendszeresített (6-8 között és hétvégeken egész nap) ingyenes shuttle buszra, így a szállóig az egy kilométernyi távot sem kellett gyalog megtenni.

Fontos volt, hogy mielőbb a szállóba érjünk, mert Istvánnak elkezdett fájni a foga. Egész éjjel borogattuk. Reggelig cipónyira dagadt a feje. Ide már szakértelem kell, gondoltam, és a porta segítségével kerítettünk egy azonnali fogászati rendelőt a másik „faluban”, ahová a szálló kocsija elvitt, majd műtét után – fogfúrás és íny felvágása - telefonra értünk jött. Csütörtökön vissza kell menni a doktorhoz, de szerinte emiatt ne utazzunk haza. Sajnálnánk azokat a müncheni előadásokat, amiket már hónapokkal ezelőtt kifizettünk.

Nem kérdés, mit csináltunk kedden: kedvenc oldalbordám főleg aludt. Én meg reménykedek, hogy gyorsan javul.



<< Vissza a listához
E-mail: huszm@t-online.hu