2011.03.25
Torino
A gyonyorű Palazzo Madame a Piazza Castellano-n.

Az Olaszország észak-nyugati részén fekvő Torino a 4. legnagyobb olasz város Róma, Milano és Nápoly után. (Mi fordítva jöttünk.) Izgalmas környezetben fekszik az Alpok és a Monferrato dombság között négy folyó társaságában. Fő folyója a Po, annak két mellékfolyója a Dora Riparia és a Stura, valamint a Sangone. Tehát édesvizekkel jól el van látva.

Mint minden olasz város, ez is régmúltra tekint vissza. A Római Birodalom katonai tábort tartott itt fenn az első században. A birodalom bukása után a lombardok jönnek a területre. Torinó grófság a 13. századtól a Szavojai hercegséghez tartozik, sőt 1563-tól a fővárosuk. A város sokat köszönhet nekik. Gyönyörű épületeket, palotákat - a királyi palotát is - szép kerteket, és szabályos szerkezetű barokk várost építenek. A 18. században Szardíniát is a hercegséghez csatolják, a város lakossága, és jelentősége megnő. Többször átmenetileg megszállják a franciák, I. Napóleon is. Az utolsó francia uralom után Torino lett az olasz egyesítés fő harcosa. Itt koronázták meg II. Viktor Emánuelt 1861-ben, itt székelt Olaszország első parlamentje, és Olaszország első fővárosa volt tíz évig, majd 1871-ben Róma átvette a fővárosi rangot.

Még jó, hogy lefutottak az ünnepségek, mert az egyesítés 150. évfordulóját itt ünnepelték a legnagyobb intenzitással. Minden kirakat a nemzeti trikolór jegyében dekorált. Nincs olyan árucikk, aminek ne lenne zöld-fehér piros változata, és ne díszlene a kirakatokban. Zöld-fehér piros bugyik, melltartók, ágyneműk, bútorok. Ha addig nem volt e három színben az adott termék, csináltak. Kissé túlteng a kokárda.

         A 19. században lett iparvárossá, amihez infrastruktúra épült. Elkészült az Alpok alatti alagút, hatalmas gyárakat alapítottak. (Fiat, Lancia, Martini.) A gyárakhoz munkáskezek kellettek, megindult  a nagy bevándorlás elsősorban délről, aminek köszönhetően a város lakossága 1975-re másfél millió lett. Az utóbbi harminc évben az ipari termelés hanyatlásával a lakosság száma is csökkent, ma az egymilliót alulról veri.

         Szerda reggeli séta az eddig csak virtuálisan ismert Torinóban. Már érkezéskor feltűnt, hogy sok utca mindkét oldala árkádos. Több kilométeren keresztül díszítik praktikus árkádok a város utcáit. Nem csak elegáns, szép, de a bevásárlást is segíti. Esőben véd, a nyári melegben hűvös. A város talán legszebb bevásárló utcája az egész Via Roma is ilyen.

            Piazza Carlo Felice, a Via Roma kezdetén a Porta Nuova állomás előtt található. A tér két oldalán szobrokkal díszített egyforma házak mutatják a tervezett barokk város szépségét. A tér közepén szép szökőkút. Torinóban is vannak „kis elektromos buszok” mint Rómában. Olasz módi szerint itt sem a térképeken jelölt útvonalon közlekednek. Végre megtaláltuk az egyik ideiglenes megállót, amivel körbejártuk a belvárost az egyik „városnéző” busszal, a Star 2-vel.

         Újabb szép tér a Piazza Bodoni egy hatalmas lovas szoborral és a Guiseppe Verdi Zeneakadémiával. Újra busz, szép utcákon, tereken keresztül, majd leszálltunk a Piazza San Carlo-n, ami 168 méter hosszú és 76 méter széles, ahol gyűléseket, rendezvényeket tartanak. Itt ünneplik Torino focicsapatát a Juventust is. A tér végén az ikertemplomok: a Santa Cristina és San Carlo barokk ékkövek. A tér közepén lovas szobor, két hosszanti oldalát egyforma épületek szegélyezik. Néhány lépés a Piazza Castello, a Királyi Palota, a Palazzo Madame, és fontos utcák találkozása.  

A Palazzo Madame eredetileg római kapu, a középkorban kisebb vár, a 15. században az Acaia hercegek kastélya. A 17. században Szavojai királyi özvegyek háza, a 19. században Károly Albert a Királyi Festménygyűjtemény házává tette. 1934 óta a Torinoi Régi Korok Múzeuma.

Legújabb attrakciója a március 17. óta üzemelő, a palotában található római kori ásatás felett elhelyezett üveglapokra megépített multivíziós utazás, Torino város története címmel. A 25 perces pergő előadás öt részes, és 5 millió évvel ezelőtt kezdődik. Majd i.e. 218-tól a IV. századig, aztán 591-től 1536-ig, 1580-tól 1780-ig, végül 1808-tól 2011-ig ismerteti a város történetét az időutazás.

A palotában lévő kiállításon középkori kövek, gótikus és reneszánsz festmények, szobrok, egyházi kincsek, majd a barokk művészet látható a hatalmas freskókkal és stukkókkal díszített királyi termekben. Itt is „utolért” a 150. éves évforduló. Az egyik teremben az első szenátus üléstermét alakították ki, beszédekkel, karzattal.   Gazdag gyűjtemény van a következő emeleten porcelánokból, ékszerekből, üvegmunkákból. A kilátótoronyból pazar kilátás nyílik a belvárosra, melyhez az Alpok vonulata ad csodás hátteret.

Este a RAI Szimfonikus Zenekar koncertjén voltunk. Az 1931-ben alapított rádiózenekar a RAI Orchestra Sinfonica Nazionale székhelye Torino. Minden koncertjüket közvetíti a RAI 3 rádió. 1856-ban egy „zenei” központ épült a barokk Torino városfalai mellett. Mai formáját 1952-ben nyerte el és 2006-ban újították fel az Auditoriumot.

Mahler IV. szimfóniáját hallhattuk a 40 éves osztrák Christian Arming karmesterrel. Elegánsan, „osztrákul” vezényelt, szépen szólt a zenekar. A IV. tétel dalát Bernarda Bobro Európában sokfelé megforduló szlovén szoprán énekelte meggyőző erővel.

 

 

 

 

 

 

 

 



<< Vissza a listához
E-mail: huszm@t-online.hu