Kedden csatlakozott hozzánk a strandon megismert amerikai házaspár, akik csodálva „merészségünket” (egyedül mászkálunk), ránk bízták magukat. A férfi még a turisták által használt, remekül szervezett, kétpercenként közlekedő helyi buszra sem mer felszállni. Tipikus amerikai középosztálybeli, mondja a párom, szerintem meg csak dilis kicsit. Többedszer vannak itt, de a reptérről ide majd visszacipelő taxisofőrökön, és a szállodai alkalmazottakon kívül mással nem találkoznak. Élvezik a szállodát, koktéloznak, elvannak. A feleség rég szeretett volna kicsit körbenézni, de eddig „nem jött össze”. Most végre, velünk sikerült. A végén a férj is nagyon büszke volt magára. „Megcsinálta”

A kétszázhatvan kilométerre lévő Chichen Itzában a fény és hangjátékra készültünk, így csak délben indultunk. Ugyanazzal a kedves sofőrrel, és ugyanabban az étteremben ebédeltünk Valladolidban, ahol előző nap. Nem csalódtunk. Régi ismerősnek kijáró üdvözlésben volt részünk, remek válogatást kaptunk egy kocsikeréknyi tálcán a különböző mexikói ételekből. No meg a helyi margarita koktélból. A kiadós ebéd után irány a „terep”. Öt körül érkeztünk. Nagy szerencsénk volt, még nem ment le a nap, de az idegenvezető szerint a háromezres aznapi turistahad levonult, és négyen, plusz a guide sétálhattuk körbe az épületeket. Friss amerikai barátainknak mindent elmondtunk, az idegenvezető erős bólogatása mellett nem győztek csodálkozni. Mire az obszervatóriumhoz értünk, lement a nap, de így is sejtelmes képet kaptunk az éppen restaurálás alatt lévő környékéről.

A mindent tudók „szerénységével” előadtuk, amit tudtunk a majákról. A belépőjegy mellé kötelezően járó idegenvezető nő csak ámult.

A 3200 éves maja kultúra négyszázezer négyzetkilométernyi területen fekszik. (A mai Mexikó, Belize, Guatemala, Honduras, és El Salvador.) Három részre szokták osztani:

1. A déli, magasan fekvő, hidegebb, hegyes, Csendes Óceáni rész (Guatemalai magasföldek),

2. Déli, alacsony, folyókkal teli dzsungeles területek (Chiapas - Mexikó, Peten - Guatemala klasszikus városai),

3. Északi, alacsonyan fekvő területek, ahol a fejlődés lassabb volt, de egészen a 15. századig tartott. Ebből fél Magyarországnyi terület Yukatán megye, tele maja romokkal, koloniális városokkal, cenotákkal, vadállatokkal.

Leghíresebb és az egyik legfontosabb közülük Chichen Itza maja-tolték romváros, amit a modern világ 2007-ben a világ hét csodája közé választott. (Kínai nagyfal, Machu Pichu, Chitzen Itza, Riói Krisztus szobor, Colosseum, Petra, Taj Mahal.) Boldog vagyok, hogy rövid kis életem alatt mind a hetet láttam, van, amit többször is. Legtöbbet talán éppen ezt a csodát, most negyedik alkalommal. Ami nem jelenti azt, hogy ez a legkedvesebb - mind kedves - de az egyik legfontosabb a sorból. És minden sorrend fals, vagy igazságtalan. Egyik a szépségével, másik a mögötte lévő emberi alkotással, harmadik a történelmi bizonyossággal nyűgözi le az embert. Lehetne bővíteni a sort, de minek.

Az 500 körül épült maja városból kétszáz év múlva elköltöztek, mert a cenoták kiszáradtak. Amikor újra feltöltődtek, 879-ben visszajöttek a maják. A 10. században Tulából ide menekültek a toltékok. Elfoglalták, és attól kezdve közös fővárosa lett a maja-tolték birodalomnak, ekkor kezdődött város második felvirágzása. A toltékok honosították meg a Kukulkán (tollas kígyó) tiszteletét. A spanyol Francisco de Montejo 1531-ben foglalta el.

A legfontosabb épületek Chichen Itzában:

- A kastély (piramistemplom), melynek minden oldalán 91 lépcső vezet fel a tetőn álló szentélyhez, ahol az emberi szíveket „szedegették ki” a papok. Csillagászati és építészeti tudásukat egyaránt bizonyítja, hogy az őszi és tavaszi napéjegyenlőség idején, kígyóként mászik fel az árnyék a piramis oldalán. Belsejében találták meg a Piros Jaguár templomot a Jaguár Trónnal. Tavaly áprilisban közvetlenül a piramis lábánál egy kiváló állapotban lévő újabb templomot, és három csontvázat ástak ki alig egy méterrel a föld alól. (kép) Mi lehet még itt! Szépen rendben tartják, restaurálják az épületeket. A kastély közelébe sem lehet menni, nemhogy felmászni rá, mint régebben - mi kétszer is - mert egy nő leesett és szörnyethalt, mondta a guide. Szerintem meg azért, mert védik, hiszen a harcosok temploma előtt is ugyanaz a kb. húsz centis madzag virít. Az esti fényjátékokhoz szükséges vezetékek is ott lapulnak, -még egy ok - gondolom én praktikus kis agyammal. Tény, a szörnyethalás sztorija jobb egy ilyen krimibe illő vallási múltú, véráztatta helyhez.

-A harcosok temploma lépcsős piramistemplom, gyönyörű domborműveivel, díszített oszlopcsarnokával István kedvence. Közvetlenül a nagy piramis (kastély) mögött található.

- Labdajátékok tere az egész maja birodalom legnagyobbja. Nem emlékeztünk rá, milyen hatalmas. Az előző napi Ek Balamban látotthoz képest valóban. Ha hozzávesszük, hogyan játszották, hogy a győztesek lettek az áldozatok, az ember beleborzad. Akik ilyen csodákat építettek, hogy lehettek olyan „vadállatiasak”. (A vallás okán persze.)

Az esti műsor, sajnos eléggé unalmas, lapos, és ékes spanyol nyelven megy. Ami nem lenne baj, mindenkinek adnak fejhallgatót. Külön pénzért! Csak a fejhallgató nem működik. Süket. Szerencsére Elizabeth egy működőt kapott ki. A város és az épületek történetét meséli el, gyenge fényjátékkal. Uxmalban sokkal jobb volt 13 éve. (Vagy fiatalabbak voltunk, és emlékezetes maradt). Ezt leszámítva, a simogató meleg estében ott ülni a piramissal szemben, önmagában is nagy élmény. Ragyogó napunk volt. Külön öröm, hogy örömöt szereztünk, és csodálatot, hogy hiába, na, azért ezek az európaiak, ezek tudnak valamit. Rájuk hagytuk, bár tudom, hogy sok európainak a helység neve sem mond semmit, nemhogy a története, de mi megint készültünk.

Meglepett, mennyire kiépült Chitcen Itza. Minden szolgáltatás van, ami szükséges egy ilyen helyhez. Az is, hogy milyen üres sztrádán hajtunk végig. Rajtunk kívül alig közlekedett más a remek új úton. Aztán a két kapunál megtapasztaltuk, nagyon drága az autópálya díj, és nem csodálkoztunk az üres úton. Most van egy drágán épített szép új pályájuk, de nem hozza be az árát, mert olyan magas a tarifája, hogy inkább a régebbieken döcögnek az autók.

.