Sokat járkáltunk már a maják után Közép–Amerikában. Itt, a Yukatán félszigeten is. Szinte majdnem minden fontos maja emléket láttunk. Van, amit többször is. Ahogy az idő telik, a kutatók egyre újabbakat fedeznek fel, és mutatnak be a világnak. Két éve adták át a nagyközönségnek Ek Balam yukatáni városállam kiásott maradványait, még nem láthattuk. A nem igazán nyaralásra való időnkben pénteken azonnal megszerveztük kirándulásainkat: hétfőn Ek Balam, kedden Chichen Itza meglátogatását. (Közben persze kitört a nyár, de annyi baj legyen.)

Egy angolul beszélő taxissal állapodtunk meg. Idegenvezetőt nem kértünk, a majákról igazán sok ismeretet szereztünk már. Mögöttünk Honduras, Belize, Guatemala, és Mexikó többször. Úgy döntöttünk, a prospektusok alapján kiválóan eligazodunk.

Odafelé megálltunk Valladolid kisvárosban, ami csak húsz percre van Ek-Balamtól. Merida után a második legnagyobb Yukatán város. Bizonyára megnő az idegenforgalmi jelentősége az új romvárossal, hiszen errefelé minden az idegenforgalom körül forog. Az 1545-ben spanyolok által alapított város, Zaci maja városra épült, mivel kiváló maja utak voltak a kereskedéshez. A 19. században fontos helye volt a cukor, gyapot, élőállat kereskedelemnek.

Kellemes a koloniális városokra jellemző központi tér, a Zocaló, egy 16. századi jó állapotban lévő katedrálissal. Egyik oldalt a szokásos árkádos városháza, szemben a tér másik oldalán boltocskákkal. Vidám színekkel újrafestett házacskák, rendben tartva.

Sofőrünkre bíztuk magunkat étterem ügyben. Elvitt egy cenota partján lévő étterembe, igazán jó mexikóit kaptunk kedves, vidám felszolgálás mellett. A cenotákban nyáron fürdenek, a mentőmellények ott lógtak a fákon.

Ek Balam negyvenöt rendbe hozott épületével a maja civilizáció gyönyörű példánya. Ma még kevesen látogatják, nincs körülötte nagy felhajtás. A szállodai utazási iroda sem szervez még ide túrákat, ami a látottak után, több mint meglepő. A helység maja nyelven: Fekete Jaguár, amit legnagyobb építménye, az Akropolisz tetején lévő öt méter magas, szárnyas maja harcosokkal körülvett jaguár szájról kapott. Ehhez hasonló építmény sehol nincs a maja világban. A jaguár száj belépő volt a „másik” világba. Az Akropolisz  tetejéről ellátni egészen az ötven kilométerre lévő Cobáig.

A Yukatán városokat általában 600 évig lakták, de itt a kutatók szerint ezer évig éltek, lehet, hogy a spanyolok érkezéséig. A preklasszikus időktől (i.e. 100-300) egészen a késői klasszikusig (700-900) építették. Látva hatalmas épületeit, bizonyára fontos város volt. A „torony” azaz az akropolisz egyike a legnagyobbaknak majáéknál. (150 m hosszú, 60 széles, és 30 méter magas). A városfal alacsony, ami azt igazolja, hogy ceremóniai, és nem védelmi célokra építették. Észak-nyugat Yukatán mezőgazdasági központja lehetett, bizonyítják a hozzá vezető kiváló utak. Még nem ástak ki mindent, folyamatosan lesz ez a hely is nagyobb. Akárcsak Chichen Itzában, itt is van Labdajátékok tere, itt is voltak emberáldozatok.

Ahogy a kutatók ásni kezdtek, megtudni: hányszor 52 évet (maja korszakok, egymásra épült templomok) számoljanak a helynek, megtalálták az uralkodó sírját. Gyönyörűek a sír falán lévő stukkók. Az alakoknak még a hajuk is látszik, olyan finomak a faragások. A torony hátsó részén víztartályok vannak. Mivel itt nincs cenota, messziről kellett idevezetni a vizet már az építés során. (Cenota: természetes föld alatti víztartály. Melléjük épültek általában a városok. Sok maja város azért néptelenedett el, mert „elfogyott” a víz.)

Két sztélével is találkozni, amint átmentünk a boltozatos kapun.

Nagyon kellemes a levegő, kevés a látogató, és néhány száz méter még igazán hiányzik az odavezető útból. De elmondhatjuk, hogy egy újabb, egészen más típusú maja romvárossal bővült az ismeretünk.