A Mardi Gras, a Kövér Kedd tetőpont és munkaszüneti nap Louisianaban. Nekünk a hétfő éjszaka vált tetőponttá. Épp hogy elaludtunk, megszólalt a visító hang: az automata riasztó. Azonnal hagyják el a szobát, a lépcsőkön vonuljanak le az utcára, ne használják a lifteket. Gyorsan öltözködni kezdtünk, de mire a folyosó végére értünk, újra megszólalt, hogy bocs a kényelmetlenségért, téves. Állítólag valaki rágyújtott a folyosón.

            Ez már megesett velünk tavaly Bostonban két alkalommal, akkor harmincöt emeletet kellett gyalogolni a rossz vaslépcsőkön. Lett is izomlázunk rendesen. Úgy látszik, az amerikai szállodák specialitása frászt hozni a vendégre. (Bár egyszer Londonban is riasztottak terrorveszély címmel, csak ott fél percen belül bemondták, hogy időnként esedékes a próba, bocs.) Itt megint spóroltak az élő munkával. A recsegő alaphang jó erősre állítva megmaradt, mert nem tudták kikapcsolni az automatát. Már az összes párna a fejünkön, de nem szűnt az elviselhetetlen, kellemetlen zaj. A fél szálloda a portán, mert a telefonokat nem vette fel senki. Az éjszakai portás, azzal hárított, hogy ő egyedül van, nem tehet semmit. Mindenki birka módra belenyugodott. István is lerohant, és megkérdezte a portást: nincs valamilyen csipogója, amivel értesíteni lehet egy illetékest? Dehogy nincs, csodálkozott a leányzó. Hát akkor használja, az istenért. Használta. Megígérték, intézkedni fognak. Úgy fél óra múlva csend lett.

            Végre megnyugodtunk, kicikizve ismét az amerikai hülyeséget, a sors adott egy fricskát, jelenést a magyar hülyeségből. Amin egy amerikai lepődne meg. A Budapest Bankkal napok óta kapcsolatban vagyunk, mert különböző terhelések jelentek meg a hitelkártyánkon. A szálloda igazgatójával tárgyal a párom napok óta, kiderítve, hogy a szálloda alkalmazottja a hibás. Már úgy tűnt, minden rendben, pénteken a pesti bank intézkedik. Nem tette. Hétfőn helyi idő szerint hajnali fél négykor hívtak Pestről újabb problémát jelezve. Mellesleg nem probléma, pesti hülyeség. István kérte a hölgyet, ne ilyenkor hívjon, itt hajnal van, a szálloda pénzügyesei sem járnak éjjel dolgozni. Hiányolták, hogy nincs pecsét a szállodaigazgató által aláírt papírokon. Ne keressék, mert Amerikában nem létezik pecsét válaszolta István. Az baj, mondja a call centeres kislány, mert ők pecsét nélkül nem fogadhatják el az igazgató által (is) aláírtakat.

Kedd reggel hét órakor ismét telefonáltak, hogy nincs a papírokon pecsét, és ez nekik nem jó így. Ráadásul szerintük az amerikaiak rossz számokat írtak. Megjegyzem, a rossz számok abból adódnak, hogy az amerikaiak nem húzzák át a 7-est derékban, mint mi, az 1-es általában csak egy vonallal írják. Kérdem: hogyhogy ezeket egy bankos nem tudja? Hol végeztek ezek a bankosok? Milyen használható diploma van a kezükben? Pénzért vette mind?  Nemzetközi ügyeket intézni ma, amikor mindenkinek van bankkártyája, nem extra, hanem alaptudás. Ki magyarázza meg ennek a sok zseninek, hogy a szocialista pecsétmánia nem mindenütt működik? Sok hülyeséget művelnek Amerikában, de pecsétet csak azért nem fognak bevezetni 234 év után az Államokban, mert a Budapest Bank ragaszkodik hozzá. (Vicc: az amerikai General Electric a bank tulajdonosa. Ők sem homályosítják fel az elmaradt országokbéli alkalmazottaikat?)

Aztán jött az újabb probléma intézése: Mégis csak lekönyvelte a szálloda az egyik függő tételt, amiről pecsét nélkül ugyan, de papírt adott, hogy nem jogos, tehát nem könyvelhető. Már majdnem ismételt látogatásával fenyegette párom az igazgatót - hivatalos szabad napján, amikor a biztonság kedvéért megnéztük az Interneten a bankszámlánkat. Kiderült, a Budapest Bank a hunyó. Mellesleg számolni sem tudnak, nagyságrendekkel tévednek az árfolyamban is. Egyszerűen nem néznek utána, amiért telefonáltak. Innentől nem számolom, hogyan áll a magyar-amerikai hülyeség meccs. A kártyánkat mindenesetre letiltottuk. Még jó, hogy nem kérnek hozzá pecsétet. Másik bank másik kártyáját használjuk ezután. Nem biztos, hogy problémamentes lesz. Butul a világ.

Nekivágtunk ismét a városnak. Megpróbáltuk elkerülni a Canal Streetet, ahol tovább folyt az őrület, vonulgattak a Krew-k, iszonyú tömeg menetelt permanensen, kezükben az elmaradhatatlan étel-ital, körülöttük a sok szemét, néhányan már hánytak is. Beljebb mentünk a Francia Negyedbe, ahol más világ fogadott, az „igazi Mardi Gras” jött mindenhol szembe velünk. A Chartres Streeten jöttek-mentek a legkülönbözőbb maskarába öltözött párok, kisebb csoportok, mindenki mindenkivel ölelkezett, beszélgetett olyan igazi „vasárnapi sétahangulat” uralkodott, maskarákban. Volt itt minden. Kínai császártól, párizsi örömlányig, müncheni Oktoberfest pártól Michael Jacksonig, amit az ember el tud képzelni. Amit nem, az is.

Az összes antik bolt és galéria, jobb étterem mind bezárva. Félnek, hogy a részeg csőcselék széttöri a berendezéseket. Kellőképpen kicsodálkozva magunkat sikerült egy kellemes étteremben ebédelnünk. Korábban itt volt a rabszolgapiac. Csavarogtunk, míg a lábunk bírta. Szerettünk volna egy kávét inni, de nem volt nyitva semmi. A Ritz szállodába nagy nehezen bemehettünk és a híres Kings Cake-el ötórai kávét tartottunk. A Kings Cake hozzátartozik Mardi Gras-hoz. Fonott kalácshoz hasonlító vajas kelt tészta, karnevál színű cukormázakkal díszítik, és egy műanyag babát rejtenek el benne. Aki a babát megtalálja, annak kell a következő évi Kings Caket elkészíteni.

Kellemes búcsú volt New Orleanstól. Míg pakoltunk a szerda hajnali utazáshoz, (Cancun), a TV élő közvetítését néztük, ahol a Mardi Grass királyának és királynőjének a bálján, a záró rendezvényen vonultak fel drága estélyikben a főleg fehér gazdagok. A riporter szövege szerint egy toalett a tízezer dollárt is elérheti. (Némelyikhez annyi anyag kellett az extra méretek miatt, hogy el is hiszem.) Közben a városban takarító kocsik mosták az utakat, a francia negyedben lovas rendőrök próbálták fékezni a tömeget. Baj ezzel együtt mindig akad. Egy nőt a tömegben lelőttek. Amikor eljöttünk, még senki nem tudott részleteket.

Szerda reggel átrepültünk Houstonon keresztül a mexikói Cancunba. Kellemes gyors repülés volt, csak a bemenetel majdnem annyi időt vett igénybe, mint az út. Hiába van rengeteg ablak, ha csak háromnál dolgoznak. Órákig álltunk sorba, ráadásul sok gép jött egyszerre. Csak nincs munkaerőhiány Mexikóban?

13 éve az öcsémékkel voltunk itt. Azóta sokkal több óriási szálló épült a vékony földsávon. A JW. Marriott egybeépülve a Marriott CasaMagna Cancunnal 1991-ben lett kész, a mexikói elnök avatta. Hatalmas, nagyon elegáns, minden elképzelhető földi jóval felszerelt, rengeteg gyönyörű szoborral teli. És természetesen saját parttal, ami itt nem nehéz, a vékony földsáv közepén van. Amerre az ember kinéz, mindenütt víz. Itt szeretnénk élvezni a nyarat, a jó időt, a napot, ami megérkezésünkkor kisebb csalódást okozott. Elbújt. Csak nem borítja be az egész nyugati féltekét a környéken garázdálkodó ciklon? Majd megpróbálok valami napcsalogató versikét dalolni neki.