2010. február 12. péntek-13. szombat

Itt, ilyen hidegre senki nem emlékszik. Az északi városrészben havazott. Hozzá a metsző, hideg szél, brrrr. A majdnem mínuszok ellenére, péntek este megtartották a Mardi Gras felvonulást a csütörtökön elmaradtakkal együtt. Megszaporodtak az emberek, és az árusok az utcán. A tömegével érkezett turistáknak gyöngyöket, maszkokat, vicces bohócsapkákat, világító mütyüröket kínálnak. Három felvonuló Krew jött a St. Charles Avenuen, kikanyarodva a Canal Streetre. A vonulási térképeket mindig jó előre kinyomtatják, a városban mindenki tudja, melyik nap hol van lezárt utca, hol veszélyes autót hagyni, mert elviszik. Nincs apelláta, miért volt fontos a parkolás. A Mardi Gras mindent felülír. Csak az időjárás tud kitolni vele. Úgy látszik a voodoo nincs jóban az időjárást irányító szellemekkel.

            New Orleans tele van voodoo cikkeket áruló, hirdető boltokkal. A szó maga szellemet jelent. A Nyugat afrikai Beninben (Dahomey volt korábbi neve) hivatalos vallás. (65 százalék gyakorolja.) Benin volt a rabszolga kereskedelem egyik központja. A rabszolgákkal jött vallás keveredett a katolicizmussal, isteneik a keresztény szentekkel. Főleg a volt francia gyarmatokon dívik. Haitin, Martinique, Guadeloupe szigeteken és New Orleansban. A voodoo vezetők mindig nők. Segítséget ígértek az elnyomott rabszolgáknak, kivívták ezzel a fehérek haragját. Afrikából származók hozták létre a város első épületeit, adták a jazzt a világnak, a voodoo hit pedig, az egyetlen reményt a túlélésre.

A voodoo három szereplője: a hatalmas teremtő isten - a mindennapi élethez kapcsolódik - a szellemek, és az ősök. A voodoo szellemek együttműködnek az emberekkel sors és szerencse dolgában. Az elhunyt ősök a szellemek.

Katolikus létére, Marie Laveau volt a legerősebb voodoo vezető az 1830-as években. A voodoo királynő gyógyítani tudta a betegségeket, elpusztítani az ellenséget. Sírját ma többen látogatják, mint Elvis Presley-ét. 1972 óta a Voodoo Történelmi Múzeum központi alakja is a voodoo királynő. Sokak szerint a New Oleansi voodooizmus a turizmust szolgálja. Mindenütt kaphatók voodoo eszközök: átszúrt babák, miniatűr koporsók, stb.

            Egy pénteki újsághír is a voodoo varázslat közé tartozhat. Miután szeptember 11. óta a külföldről USA-ba érkező turizmus jelentősen visszaesett, kampányt terveznek, hogy többen jöjjenek ismét. Csakhogy, lyukas az államkassza, nincs pénz. De ötlet az van. Mindenki, aki vízummentes országból érkezik, legyen köteles 10 dollárt fizetni egy alapba, hogy abból a pénzből készülő kampánnyal csalogassák az újabb turistákat. Zseniális! Ha idejössz, azért fizess, hogy mást idecsábítsanak, többek között a te pénzeden. Amerika a „lelkét” mutatja.

Az ember néha azt hiszi, teljesen elment az eszük. Minden nap igazolják. Egy hivatalos telefont nem lehet lebonyolítani. Csak automata parancsolgat, mit nyomkodj, mire egy élő személlyel beszélni tudsz. Ötödszörre sikerül, ha hagyja az automata, és nem kezdi újra a faggatózást. Végre élő emberrel beszélsz. A legtöbbször minek, mert a kérdésre válaszolni úgysem tud. Ráadásul kemény összegekkel terhel meg a szálloda - illetve a telefontársaság - minden sikertelen, ám megkezdett telefonért. És ha reklamálsz, nem értik, miért zajongsz 40-50 dollár miatt. Haza kellett telefonálni a bankba, mert ismeretlen költésekkel terhelték meg naponta a kártyánkat, és a szálloda esküdött, hogy nem ők. Az itteni bank meg semmit nem tesz. Pestről kell ügyet elintézni. Kedvenc párom ma közölte, hogy hiába a csábítás, legközelebb ő csak akkor jön Amerikába, ha az elnök külön gépet küld érte, és minden adminisztrációt elintéztet. Ha lehet, valami középkorú európai ügyintézővel.

Napközben jól kifagyoskodtuk magunkat, a CBD Üzleti negyedben csavarogtunk. A Canal Street már a CBD (Central Business District). A Poydras Streetig tartó rész egészen a Louisiana Superdomig a város kereskedelmi központja. A Convention Center, a Harrah Casino, és a francia negyeden kívüli legjobb szállók is itt vannak. A Riverwalk Marketplace zárja le az üzleti negyedet a folyó oldalán. A hat mérföldes Magazine Streetet az „álmok utcájának” elsőrangú boltokkal teli Viktoriánus házait folyamatosan újítják fel.

 Algiers Point New Orleans egyetlen kerülete mely a Missisipi másik oldalán van. Az elmúlt száz évben alig változott. Kis utcák, alacsony házacskák. Nagy részét 1895.-ben tűz pusztította, de újjá épült. A Canal Street végén működő ingyenes komppal lehet átkelni.

Délután végignéztük a felvonulókat az ötletes allegorikus kocsikkal, és sajnáltam szegényeket. Mennyit készülhettek erre a napra, és akkor jön ez a szokatlanul hideg idő. Ahogy láttuk, ezen a rossz érzésen már átsegítette őket az alkohol. Az utcán mellettünk álló hölgy szerint már akkor részegek voltak, amikor elindultak. Egyébként minden társaságot rendőr kocsi vezet fel.

Este a Ritz Carltonba mentünk jazzt hallgatni. A hatalmas szálloda maga egy élmény. A 19. századi elegancia csúcsa. Gyönyörű bútorokkal, márvánnyal, süppedő szőnyegekkel, nagyon okosan megtervezve. Ehhez vártuk Jeremy Davenport trombitást és zenekarát. Sajnos Davenport is New Yorkban ragadt az időjárás miatt. Helyette egy kiváló gitáros vezette a zongora, bőgő, dob összeállítású zenekart. Jól játszottak, kellemesen éreztük magunkat egy darabig.

            Aztán egyre többen jöttek fel az utcáról már nem teljesen józanul, és ordenáré módon viselkedtek. Szomorú, hogy főleg a nők. Sörösüvegből ittak, rohangáltak gusztustalan, pecsétes, gyűrött ruháikban, részegen. 100 évvel ezelőtt biztos nem engedték volna be őket ebbe a szállodába, de még a környékére sem. Szerintem azt se tudták, hol vannak. A lényeg, hogy ihassanak, a zene nem érdekelte őket, csak a saját ordibálásuk, állandó telefonálásuk, blackberry-jük nyüstölése. Párom döbbenten mesélte, hogy a férfi toalettben mellette álló férfi egyik kezével sms-ezett, a másikkal azt intézte, amiért bement. Ide-oda rohangálnak, cipelik a foteleket, székeket. Senkire sincsenek tekintettel. István megerősítve érezte magát, hogy neki Amerika már nem kultúr ország. Lehet, hogy igaza van. Azt én is elismerem, hogy ez nem a demokrácia megnyilvánulása. A demokrácia nem lehet a kultúrálatlansággal egyenlő.

            Szombaton, szerencsére hétágra sütött a nap. Délelőtt kezdődtek a felvonulások. A Canal Streeten néztük végig az Iris és a Tucks Krew parádéját. Az Iris a legrégibb, csak női Mardi Gras csoport New Orleansban. 850 nő kosztümökbe öltözve 33 felvonuló kocsin mutatta be magát. Mindenfélét dobálnak a kocsikról, kerámia karkötőtől esernyőkig, plüss napraforgóktól plüss focilabdákig. Komoly veszélyt jelentenek a kocsikról dobált ajándékok. Ha valakit fejen talál a csomagban dobált fém, lánc, ernyő, komoly sérülést okozhat.

            A Tucks a Tulane Egyetem diákjai által alapított Krew 800 tagja 26 kocsival vonult. A legismertebb TV-show témákat dolgozták fel. Kissé morbid (WC-pumpák, WC papírok) ajándékok repkedtek a kocsikról a gyöngyök, láncok mellett.

István ügyesen kapkod. Hiába, meglátszik a kézilabda kapus múlt. Egyre hajlottabb lett a súlyosbodó láncok alatt. Végül a portásoknak ajándékozta a szállóban, akik nem hagyhatták ott a szolgálatot.

Minden kocsihoz zenekar és menetelő egység tartozik. Meg rengeteg rendőr. Néha képtelenség fotózni, a rendőrség „elállja” a képeket. Fél ötkor már meglehetősen éhesek voltunk, elérkezettnek láttuk az időt az „ebédhez”. Csakhogy ha az ember a kordonok közé „zárja” magát, hogy mind a két oldalról láthassa a felvonulást, nem tud addig „kimenekülni” az utca közepén kordonnal elzárt leselkedő helyekről, míg egy csapat be nem fejezte a felvonulást. Ami órákig is eltarthat. A második után kimenekültünk, és a Bourbon Streeten lévő Astor szálló éttermében estebédeltünk. Amikor kijöttünk, még nem ért ide a következő társaság, épp hogy át tudtunk jönni a Canal Street másik oldalára, a szállóba. Nem bírtunk többet se fejjel, se füllel, se lábbal. Arról nem beszélve, hogy kezdett eldurvulni az utcai tömeg. Egyre több alkohol fogyott, az étel-ital maradékokkal, és csomagoló anyagokkal teli utcai szemét óriásira nőtt, „hazamenekültünk” a szállóba. Lesz elég munkája a köztisztaságiaknak. És ez az őrület még három napig fog tartani, hogy kedden aztán tetőfokára hágjon. Hogy hová tud még hágni, elképzelni sem tudom.